Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
Szemle, ismertetések 509 Táríh-i Üngürüsz említésével zárul. Ennek a török nyelvű krónikának írója ismerte Anonymus Gestáját, a Képes krónikát és Thuróczy János krónikáját is. A történeti fejezet utolsó tanulmányát Szabados György írta. Címe: „Identitásformák és hagyományok” (289-305). A szerző ebben a tanulmányában, mint korábbi műveiben is, határozott prekoncepcióval közelít forrásaihoz: szeretné elhinni mindazt a szépet és jót, amit krónikánk leírtak a magyarok származásáról, honfoglalásáról és államalapításáról. Konkrétan: a hun-magyar rokonság eszméjének történeti magvát keresi. Célját teljes mértékben tudományos módszerekkel kívánja elérni, ezáltal rendkívül hasznos munkát végez: újraértékeli történettudományunk néhány dogmává merevedett állítását. írásában először két fogalom, az állam és az ethnosz meghatározására tesz kísérletet. A témát lezárva Kézai Simont idézi a székelyek hun származásáról, és ezzel tér át a Kárpát-medence 9. századi történelmére. Úgy véli, hogy „amennyiben a nyelvi vonalat kikapcsoljuk, a »kettős honfoglalás« és a székelyek avar kori eredetének elmélete életszerű elgondolásnak tűnik...”. Ezután a magyar krónikáshagyomány időrétegeit és az egyes krónikaírók szándékait (elhallgatott és megjelenített mondanivaló), elemzi, majd eredethagyományunk mítoszaira tér rá. Véleménye szerint az Attila- és a turulmonda az Árpád-ház származástudatát tükrözi. Ezt tanulmánya korábbi oldalain már Hersfeldi Lampert évkönyvének idézésével is megkísérelte bizonyítani. Az évkönyv szerint Anasztázia, Salamon király kijevi származású édesanyja Ottó bajor hercegnek adományozta Attila kardját. Ennek alapján feltehető, hogy már all. századi magyar királyi udvarban élő elképzelés volt az Árpád-háznak Attilától való származása. SZABADOS a csodaszarvasmondát a magyarság eredetmondájának tartja. Kíváncsian várjuk, talál-e meggyőző bizonyítékokat arra, hogy a magyarok a hun rokonság szilárd tudatával érkeztek a Kárpát-medencébe. ZSOLDOS Attila igen röviden értékelte a történeti tanulmányokat („Történelem - írott források szekció”, 307). Mindegyiket értékesnek tartja. Kritikai megjegyzést csak azzal az állítással kapcsolatban fogalmaz meg, hogy az Árpádoknak volt Attila-hagyományuk. Véleménye szerint ez nem biztos, az Anasztázia által elajándékozott kard Attilához való kapcsolása esetleg csupán Hersfeldi Lampert fejében megszületett ötlet volt. A konferenciakötet tudománytörténeti fejezete a székely írást tárgyaló két tanulmánnyal kezdődik. Az első a régészeti és történeti adatok összegyűjtését és rendszerezését végzi el, ez BENKŐ ELEK előadása: „A székely írás középkori és kora újkori emlékei Erdélyben. Régészeti és történeti jegyzetek” (311-327). BENKŐ, miként a következő tanulmányt jegyző SÁNDOR KLÁRA, a magyar rovásírás megnevezésére a „székely írás” terminust használja. Anyaggyűjtése alapján az a véleménye alakult ki, hogy a székely írás - miként a székelység is - Erdélyben nem őshonos. Egyetért BENKŐ LORÁND azon véleményével, hogy a
