Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
508 Szemle, ismertetések mutatja, hogyan viszonyul a Dzsajháni-féle eredeti műhöz Marvazi, Ibn Ruszta és Gardézi szövege. A bizánci forrásokról Farkas ZOLTÁN tanulmánya olvasható a kötetben: „A magyar honfoglalás korának bizánci forrásai” (267-271). A tanulmány címe két műre utal. Az egyik Bölcs Leó Taktikája, a másik Bíborbanszületett Konstantin „De administrando imperio” (DAI) című munkája. Farkas Zoltán a másodikként említett mű néhány problémájára utal. Egyetért (KRISTÓ GYULÁval szemben is) KAPITÁNFFY ISTVÁN azon állításával, hogy a DAI magyar vonatkozású 38. fejezetének adatai nem a Bizáncba látogató magyar vezérek (Bulcsu és Termacsu) személyes beszámolóin, hanem egy bizánci követjelentésen alapulnak. A bizánci követek Kárpát-medencei látogatását azonban nem a 930-950-es évekre teszi, hanem a 890 körüli időkre. A továbbiakban megemlíti, hogy IHOR SEVCENKO szerint a DAI-t nem Konstantin írta. Ezután a DAI filológiai elemzésének újabban kialakuló irányzatáról ír. A magyar kutatásban hagyományosan a szöveg egyes mondatainak, kifejezéseinek értelmezése körül folyik a vita. OLAJOS TERÉZIA azonban a kéziratban látható szövegtagoló jel alapján javasolt új fordítást egy mondatnak. Az ő változata alapján a DAI-val nem lehet érvelni amellett, hogy a honfoglaló magyarok nomadizáltak a Kárpát-medencében. Ennek a tanulságos esetnek a bemutatását FARKAS ZOLTÁN arra használja fel, hogy a DAI kéziratában alkalmazott jelek alapos vizsgálatát javasolja. A DAI magyar fejezeteinek új kiadása előtt először ezt a feladatot kell elvégezni. Csak ezután következhet a szöveg nyelvi-stilisztikai vizsgálata. Az írott forrásokkal foglalkozó harmadik tanulmány címe: „Az 1000 előtti Pannóniára és magyarokra vonatkozó latin nyelvű források” (273-288). A szerző VESZPRÉMY LÁSZLÓ az 1996-ban megjelent összefoglalások: GyÖRFFY GYÖRGY (szerk.), „A honfoglalás kor írott forrásai”, RÓNA-TAS ANDRÁS, „A honfoglaló magyar nép élete” óta elért eredményeket összegzi. A magyar honfoglalás szempontjából tanulmányozandó források már évszázadok óta ismertek. A róluk folytatott tudományos diskurzusban időről időre új szempontok merülnek föl, az újabb forráskiadások egyes problémákat megoldanak, másokat pedig okoznak. Ezt a folyamatot mutatja be VESZPRÉMY, először a szórvány említéseket, okleveles adatokat tárgyalva, majd rátérve az idegen eredetű krónikákra, évkönyvekre, hogy aztán áttekintését a magyar krónikákkal zárja. Az elmúlt két évtized kutatásai során több forráshely - elbeszélt esemény vagy szókapcsolat - nyelvi fordulat eredetijét sikerült megtalálni a magyar honfoglalást nem tárgyaló forrásokban. Véleménye szerint az Attila-mondakör és a vérszerződés története talán megvolt a magyar szóbeli hagyományban, de amikor 1200 után bekerült a magyar krónikákba, már lényegében az idegen eredetű latin forrásokból kellett újraalkotni. A szerző a tudományos vélemények értékelése mellett kitér a nem professzionális szakírók munkásságára is. Az áttekintés a
