Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
506 Szemle, ismertetések Hoffmann másik figyelemre méltó és itt is említett megállapítása, hogy a Tihanyi alapítólevél majdnem száz helyneve közül csak kettő nem magyar eredetű. A konferencia nyelvtörténeti szekciójának előadásait HONTI László összefoglalója zárta (219-222). A szekcióelnök összefoglalásának nagyobbik részében Bakró-Nagy Marianne egyik állítását pontosította. Véleménye szerint az előadó félremagyarázta forrásait. Ezt bizonyítandó hosszasan idézte Evgenij Helimskij és a Bakró-Nagy által is idézett Tapani Salminen megállapításait egy feltételezett közös ugor-szamojéd hangváltozásról. Véleménye szerint az idegennyelvi hatások keresése előtt alaposan föl kell tárni a vizsgált nyelvek sajátosságait és belső fejlődését. A továbbiakban Zoltán és HOFFMANN előadásából ugyanazokat az újdonságokat emelte ki, melyeket fentebb én is említettem. A kötet művelődéstörténeti fejezete VoiGT Vilmos tanulmányával kezdődik, melynek címe: „A magyar ősköltészef ’ (225-229). Az ősköltészet nehezen meghatározható fogalom. Az egymás mellett élő véleményekről a szerző nem foglal állást, de hiányolja a tisztázó szakmai vitát. Ezután az ősköltészet műfajainak rendszerezésére a hierarchikus szemléletet ajánlja. VOIGT konkrét példán is bemutatja, milyen műfaji összekapcsolódások lehetségesek térben és időben. A történeti-összehasonlító módszer lehetőségeit és korlátáit az Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte imádság „Hegyet hágék, lőtőt lépék” és „Kő káplonicskát láték, Bellől aranyas Küel irgalmas” sorainak műfaji és kultúraközi kapcsolatain keresztül mutatja be. Tanulmánya végén VOIGT a „keleti” (uráli és altaji) párhuzamok olykor prekoncepcióktól terhelt keresése mellett ajánlja az egyéb kapcsolatok kutatását is. Ez a törekvés ahhoz a honfoglaláskor régészetében kibontakozott irányzathoz hasonlítható, amely nem az egyes tárgyak eszmei tartalmának (funkciójának, díszítő motívumainak) keleti eredetét kutatja, hanem készítésének helyét. „A magyar ősvalláskutatás (új) útjai című tanulmány” (231-238) VARGYAS Lajos 1978-as művétől kezdve tekinti át az elmúlt félévszázad eredményeit. Szerzője, HOPPÁL Mihály kiemeli a magyar hősepika belső-ázsiai párhuzamainak jelentőségét. Ennek során DEMÉNY ISTVÁN PÁL és JULIAN Baldick munkáit idézi. Felhívja a figyelmet JURIJ BERÉZKIN munkásságára is. Az észak-amerikai indiánok folklórszövegeit tanulmányozó orosz szerző a mitológiai történetek valóságtartalmát próbálja felderíteni. Megállapítása szerint a mitológiai motívumok terjedése nem nyelvcsaládokhoz kötött, hanem azoktól független. HOPPÁL egyetért BERÉZKlNnal abban, hogy a mitológia többezer éves emlékeket őriz az adott közösség múltjából. A tanulmány további része az „Uráli Mitológiai Enciklopédia” könyvsorozatát ismerteti, valamint FODOR ISTVÁN és VERES PÉTER egy-egy művét, melyek a magyarok ősi vallásával, illetve az ősmagyarság és a lovas nomád életmód kapcsolatával foglalkoznak.
