Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
504 Szemle, ismertetések vándorló életmódot folytattak, és csak a 10-11. század fordulóján telepedtek le. A honfoglaló magyarság nemcsak vándorló közösségekből állt, hanem voltak állandó falvakban élő csoportjai is, akik a KOVÁCS által falusinak nevezett temetőket nyitották elhunyt tagjaiknak. Temetőtípusainak bemutatása mellett KOVÁCS részletesen foglalkozott a konferencián elhangzott és itt, a kötetben is publikált előadások értékelésével. Kiemelendőnek tartom, hogy FÓTHI ERZSÉBET munkájával kapcsolatban fenntartásokat fogalmazott meg. Úgy vélte, nem volt helyes az avar leletanyagtól elkülönítve elemezni az „öves férfiak” csoportját, és e csoport keleti gyökereit kutatni. Véleménye szerint ennél fontosabb az avar és a magyar köznép kapcsolatának vizsgálata. A kötet következő fejezete öt nyelvtörténeti tanulmányt tartalmaz. Az elsőt BAKRÓ-NAGY MARIANNE írta, címe: „Módszerek a nyelvi őstörténet kutatásában: az ugor példa” (193-198). A tanulmány összefoglalja az alapvető tudnivalókat az ugor nyelvekről, a történeti nyelvészet módszereiről és az ugor nyelvek összetartozásának bizonyítékairól. Az írás a nyelvi kapcsolatok típusainak, kutathatóságuk módszereinek rövid áttekintésével zárul. A szerző kiemeli, hogy a nyelvi kontaktusok rétegeinek szétválasztása, értelmezése az a pont, ahol a nyelvészet együtt tud működni a régészettel. Ehhez hozzátehetjük, hogy a magyar őstörténet a magyar nyelvet beszélő, magát magyarnak valló közösség életének korai korszakát takarja. Ebből következően a magyar őstörténet nem a finnugor nyelvek, hanem a magyar nyelvtörténet kutatói számára kínál feladatokat. AGYAGÁsi Klára a magyar-török nyelvi kapcsolatokat foglalta össze tanulmányában (199-204). A szerző először a magyar-török nyelvi kapcsolatok helyét és idejét próbálja meghatározni. Véleménye szerint a 7. század második felében a Don és a Kubán folyók közötti térségben kerültek kapcsolatba magyarok és törökök. Ez a RÓNA-TAS ANDRÁS által kidolgozott magyar őstörténeti koncepció alaptétele. A tanulmányhoz csatolt térkép is ezt a történeti modellt ábrázolja (199). Itt jegyezzük meg, hogy a RÓNA-TAS ANDRÁS által feltételezett „Don-kubáni” őshaza területéről nem ismertek a honfoglalás előtti magyarsághoz köthető régészeti leletek. Alánokkal kapcsolatba hozható leletek viszont máshol is előkerültek (pl. a szaltovói kultúra északi csoportja). A paleobotanikai adatok sem támasztják alá azt a feltételezést, hogy a magyar-török-alán „nyelvi háromszög” csak a Don és a Kubany folyók közelében alakulhatott ki. A továbbiakban AGYAGÁSI a magyar-török nyelvi kapcsolatok kutatástörténetét foglalja össze, majd ismerteti RÓNA-TAS ANDRÁS és BERTA ÁRPÁD „West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian” című művét. A Nyelvtudományi Közlemények olvasói már ismerik AGYAGÁSI KLÁRÁnak erről a könyvről írt rendkívül alapos recenzióját (Nyelvtudományi Közlemények 108: 443^461). ZOLTÁN András a magyar-szláv nyelvi kapcsolatokról publikált tanulmányt (205-210). A magyarság Kárpát-medencébe történt betelepülése idején a szláv
