Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
500 Szemle, ismertetések radiokarbon elemzések szerint a 9. század közepére datálható, ugyanakkor névadó lelőhelyét (Szubbotyici) a publikálok (Воки és PLETNÉVA) egy edénytípus alapján a 10. századra keltezték. FODOR ISTVÁN ez utóbbi véleményt fogadja el. Egyúttal TÜRK ATTlLÁval szemben azt is megerősíti, hogy a szaltovói kultúra területén keresendő a magyarság Levédia néven említett szállásterülete. Ezekből az is következik, hogy FODOR ISTVÁN nem fogadja el a TÜRK Attila által képviselt véleményt a magyarság vándorlásáról. Továbbra is úgy gondolja, hogy a magyarok nem 850 körül, hanem egy évszázaddal korábban indultak el Magna Hungáriából, s vándorlási útvonaluk is délebben húzódott, mint ahogy azt TÜRK Attila feltételezi. A TÜRK Attila nézeteit részletesen bíráló szöveg után rövidebb értékelés olvasható a másik két előadásról. FODOR ISTVÁN elutasítja SZŐKE BÉLA MIKLÓS koncepcióját a 895 előtti Kárpát-medencei magyar jelenlétről, a tiszafüredi avar és magyar lelőhelyek egymáshoz való viszonyából pedig azt a következtetést vonja le, hogy ott az avarok „legalábbis nagyobb számban” nem érték meg a magyar honfoglalást. Ezután a kötet legterjedelmesebb írása következik. Címe: „A Kárpát-medence 10-11. századi temetőinek kutatása napjainkban. Módszertani áttekintés” (63-135). Szerzője: RÉVÉSZ LÁSZLÓ. Ez a dolgozat egy készülő monográfia egyik fejezete. Témája ugyanaz, mint a konferencián elhangzott előadásé, részletesebben kifejtve. Jelentőségének megfelelően mi is részletesebben foglalkozunk vele. A tanulmány bevezetőjében a szerző kijelöli azokat a módszertani határokat, amelyeken belül mozogni kíván. Felhívja a figyelmet a történeti források hitelességének és értelmezésének kérdéseire, majd a történelmi és régészeti adatok együttes felhasználásának problémáira, az úgynevezett vegyes érvelés veszélyeire. E téren tehát BÁLINT CSANÁD nézeteit követi, idézi is a Századokban 2006- ban megjelent tanulmányát. A népvándorlás kor kutatóinak középkorú és ifjabb nemzedékeire BÁLINT CSANÁD fenti nézetei rendkívüli hatást gyakoroltak. Igen sok szerző tartja szükségesnek, hogy műveiben elítélje a kettős érvelést. Mindamellett elég lenne egy tanulmányban egyszer kitérni erre a kérdésre. A honfoglalók tárgyi leletanyagának áttekintése során RÉVÉSZ LÁSZLÓ jelentős terjedelemben foglalkozik a tárgyak datálásának problémakörével („A tárgyak keltezése”, 65-78). Nagyon fontosnak tartja az egyes tárgytípusok tipokronológiai elemzését. A különböző tárgytípusok minden példányának összegyűjtése, egymással történő összehasonlítása, a kísérő leletek és a lelőkörülmények elemzése RÉVÉSZ szerint a régészeti leletek elemzésének az alapja. A szerző nem tér ki a tipokronológiai módszer gyengeségeinek tárgyalására. A recenzens szerint célszerű lenne egy szakmai vita során tisztázni, vajon a tipokronológia alkalmas-e az egyszeri, megismételhetetlen történelmi jelenség és a tendenciaszerű, gyakran előforduló jelenségek megkülönböztetésére. Az bizo-
