Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)

Szemle, ismertetések - Honti László: Ernst Kausen nyelvcsalád-könyveiről (On Emst Kausen’s language family books) 480

Szemle, ismertetések

481

ókkal szolgáljon az ismeretekre éhes szakembereknek. Azért is láttam volna szükségesnek az ilyen jellegű kiadványok (szinte csak) annotációszerű ismertetését, mert az utóbbi évtizedekben megszaporodtak az olyan közlemények, amelyekben - legalábbis az európaiaknak - egzotikusnak tűnő nyelvek garmadájára hivatkoznak, és amelyeket csak nehezen helyezhetjük el a világ nyelveinek térképén, tehát szerettem volna valamiképpen megkönnyíteni a (többé-kevésbé) hiteles kiadványok alapján való tájékozódást. Mivel ezekben természetesen legtöbbnyire a „mi nyelveinkről”, azaz az uráli nyelvekről is olvashatók fontos információk, megérte volna a fáradságot szemügyre venni őket. Ezt azért is fontosnak véltem, hogy elhelyezhessük a „térképen” a nálunk ugyanilyen céllal készített, két kiadásban is megjelent nagyformátumú művet: FODOR 1999, 2000. Ennek keretében akartam írni ERNST KAUSEN ilyen munkáiról (KAUSEN 2012, 2013, 2014), amelyek címük szerint igen sokat ígérnek, mégpedig a világ nyelvcsaládjainak és nyelveinek ismertetését. Amint KAUSENnek az uráli nyelvekkel kapcsolatos információival szembesültem, kénytelen voltam a témakört radikálisan szűkíteni, hogy felhívjam a figyelmet arra, milyen elképesztően dezinformáló művek keletkezhetnek, ha a szerző egy bizonyos szaktudomány valamely ágában valószínűleg otthonosan mozog ugyan, de egy olyan másikról is nyilatkozni szeretne, amelyről csak igen szegényes ismeretekkel rendelkezik (vagy ha egyáltalán tud róla valamit). KAUSEN matematikát, fizikát és informatikát tanult, 1976-ban matematikából promovált, továbbá egyiptológiát, orientalisztikát és összehasonlító nyelvtudományt tanult a göttingeni egyetemen (wikipedia), eszerint tehát széleskörű lenne a tudományos háttere, bár a világ nyelvei túlnyomó többségének hiteles bemutatására talán mégsem elegendő.

Az indogermán nyelvek családját bemutató kötetnek (KAUSEN 2012) a címe által sugallt témához nem szólhatok hozzá, hiszen ez ügyben megfelelő kompetencia híján én nem vagyok illetékes. A szerző azonban - nagyon helyesen — utal az első kötetben (KAUSEN 2012: 51) az ősi indogermán-finnugor kapcsolatokra, de a jelek szerint nincsen tisztában azzal, mely munkák számítanak viszonylag relevánsnak, így természetesen főleg a következőket hiányolom: JOKI 1973, Rédei 1986, és a finnségi-germán kapcsolatokat illetően Jorma Koivu- LEHTO gazdag életművéből is válogathatott volna (erről 1. még alább is). Természetszerűleg szól röviden az indogermán nyelveknek más nyelvekkel való esetleges genetikai kapcsolatairól is az időrendben második kötetben: „Schon im 19. Jh. hat es... nicht an Hypothesen und Vermutungen gefehlt, die das Indogermanische mit anderen Sprachgruppen in Verbindung brachten. Dabei kam vor allem die benachbarte uralische Sprachfamilie in Frage, zu der unter anderem Ungarisch, Finnisch und Estnisch gehören [hasonlóan KAUSEN 2013: 14, 15, 35, 523]. Aber auch die semitischen Sprachen galten aufgrund lexikalischer Parallelen als ein möglicher Kandidat für verwandtschaftliche Beziehungen” (KAUSEN 2013: 93). Az irodalmi utalások itt is fölöttébb hi-