Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)

Szemle, ismertetések - Honti László: Ernst Kausen nyelvcsalád-könyveiről (On Emst Kausen’s language family books) 480

482

Szemle, ismertetések

ányosak, noha az esetleges indo-uráli nyelvrokonságról egyebek közt Björn Collinder többször is értekezett, pl. Collinder 1964b, 1964c, 1964d. Szerepel viszont igen meglepő módon a MARCANTONIO 2002, de még meglepőbb módon a Marcantonio 2006c nem! E kötetben szól a nyelvcsalád egyes csoportjairól, bemutatja az összehasonlító módszert, ismerteti az egyes csoportok sajátosságait. A könyv egésze informatívnak tűnik.

KAUSEN a 2013-ban megjelent művében viszonylag kevés teret szánt az egyes nyelvcsoportoknak, ami talán érthető is, hiszen szinte egész Eurázsiát vette célba. A minket esetleg valamilyen szempontból közelebbről érdekelhető nyelvekre, nyelvcsaládokra szánt terjedelem: indogermán nyelvek: 57-173 (ezek bemutatása tehát önálló kötet formájában is megtörtént: Kausen 2012), baszk: 175-194, régi mediterrán nyelvek: 195-230, kaukázusi nyelvek: 231-258, régi keleti nyelvek: 259-339, uráli nyelvek: 341-370, paleoszibériai nyelvek: 371— 434, altaji nyelvek, koreai japán: 435-582, dravida: 623-693.

A következőkben arról írok, mennyire hiteles információkhoz juthatnak azok a nyelvészek, akik ebből a meglehetősen drága könyvből kívánnak tájékozódni nyelvcsaládunkról és annak tagjairól.

Az „Uralische Sprachen” című fejezet (341-370) első oldalán felsorolja a család tagjait, táblázatosán közli az egyes népek/nyelvek hagyományos („régebbi”) megnevezését és az utóbbi években terjedőben lévő (belső elnevezésből származó) modem nevét; a táblázatban látható a lapp, a cseremisz, a votják, az osztják, a vogul, a jurák, a jenyiszeji, a tavgi és a szelkup kétféle megnevezése, de a „zűrjén ~ komi” kimaradt.

Ezt követi a „9.1. Einleitung” (KAUSEN 2013: 342-345), amelyben (1) az őshaza és az egyes nyelvi ágak kialakulása, (2) a legrégibb nyelvemlékek, (3) a nyelvcsaládnak más nyelvcsaládokkal és egyes nyelvekkel fennálló esetleges ősi rokonsági kapcsolatai, (4) a nyelvek beszélőinek száma és lakhelye tárgyaltatnak. Már az (1) ponthoz tartozó leírásban olyan közlésekre bukkantam, amelyekkel nem tudok mit kezdeni, pl. „Die fmno-ugrische Gruppe - ob es sich bei ihr um eine genetische Einheit handelt, ist heute durchaus umstritten - war von Anfang an heterogener und bei weitem größer als die samojedische... Nach neueren Untersuchungen wird allerdings die genetische Einheit des Ob- Ugrischen und Ugrischen in Frage gestellt (siehe unten)” (KAUSEN 2013: 342). En nem tudok olyan újabb, komolyan vehető kutatásokról, amelyek megkérdőjelezték volna az obi-ugor és az ugor csoport genetikai egységét... Erről a sajátos elképzelésről a „Die neue Skepsis” (347-349) pontban szól, kétkedésének alapjául pedig a Marcantonio 2002 és a Salminen 2002 szolgál.

Megemlít olyan uráli nyelveket is, amelyek kihaltak. A következőkről van szó: „Neben den vier in neuerer Zeit ausgestorbenen uralischen Sprachen - den samischen Sprachen А к к a 1 a und К e m i sowie den samojedischen Sprachen Kamassisch und Matorisch - gibt es mehrere früh aus-