Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Forgács Tamás: Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete. Frazeológiai etimológiai szótár (The origins of proverbs and sayings. A phraseological etymological dictionary) 469
Szemle, ismertetések All kommt von oben ’Minden áldás felülről jön’ (4. kötet: 500) változata is, azaz talán nem is Schiller „találmánya” a kifejezésben az ’áldás’ elem használata, ő csak a kifejezés egyik variánsát alkalmazta versében. Némileg leegyszerűsítő talán BÁRDOSInak az az állítása is, amelyet a disznók elé szórja a gyöngyöt [disznók elé gyöngyöt szór] szólás ikonográfiái vonatkozásai kapcsán tesz: „Id. Pieter Bruegel „Flamand közmondások” című képén (1559, Staatliche Museen zu Berlin) a szólásnak valószínűleg a latin margarita ’gyöngy’ és a francia marguerite ’margaréta’ félrefordításán alapuló variánsát (a gyöngyök helyett virágok láthatóak) ábrázolja” (115). Valójában arról van szó, hogy Németalföldön létezett a kifejezésnek a paarlen voor de zwijnen werpen változat mellett rozen voor de varkens strooien variánsa is. Ez meglehetősen elterjedt volt, Bruegel festményén kívül számos fafaragványon, például templomi kórusok padjain is megörökítették. Bruegel tehát nyilván ennek a ’rózsákat szór a disznók elé’ jelentésű változatnak a képi ábrázolását festette meg. Az ugyan lehetséges, hogy abban, hogy a ’gyöngyök’ helyére ’rózsák’ kerültek a kifejezésben esetleg szerepe lehet a margaritas félrefordításának is (erre RÖHRICH is utal, vö. 1992: 1148), de nem biztos, hogy pusztán ez lehet a komponensek cseréjének az alapja, hiszen a rózsák értékes, szép virágok, ennélfogva éppúgy nem a disznók elé valók, hogy azok lábukkal széttapossák őket. S furcsa az is, hogy ha puszta félrefordítással van dolgunk, miért nem bukkannak fel olyan alakváltozatok is, amelyekben a Margarite / Marguerite ’margarétavirág’ komponens szerepel. A dörmögő Dömötör szólás szócikke szerint a „kifejezés Sebők Zsigmond Mackó úr utazása és egyéb történetek (1893) című gyermekregényéhez kötődik, melynek főszereplője az ügyetlen, kissé bárdolatlan Mackó úr. Később Dörmögő Dömötör néven folytatja tovább kalandjait: Dörmögő Dömötör az országban (1912) és Dörmögő Dömötör utazása hegyen, völgyön meg a nagy ládával (1913) ” (118). Eltekintve most attól, hogy egy viszonylag ritka szólásról van szó (az MNSz nem is ad a keresőkérdésre találatot), a magyarázatban jó lett volna megemlíteni, hogy ez a mesefigura később egy ismert gyermekmagazin névadója lett. Az 1957-ben a Magyar Úttörők Szövetsége által alapított lap több kiadóváltást megélve a mai napig is megjelenik, s gyerekek tízezreinek volt kedves olvasmánya, így a kifejezés fennmaradásában és használatában biztosan ez is szerepet játszott. Nyilvánvaló tévedés azonban a szótár következő állítása a disznaja van [disznó szerencséje van] szócikkben: „A középkori német lovászünnepélyeken és egyéb versenyjátékokon az utolsó díj általában egy malac vagy disznó volt. Aki ezt a vigaszdíjat nyerte, az egyrészt szerencsés volt, másrészt azonban - mivel utolsó lett a versenyben - szégyenkezve vitte haza az akkor divatos köpönyege bő ujjába rejtve az állatot” (115). Valójában nem lovász-, hanem lövészünnepélyekről (Schützenfest) van azonban itt szó (vö. RÖHRICH 1992: 1441). Itt
