Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Forgács Tamás: Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete. Frazeológiai etimológiai szótár (The origins of proverbs and sayings. A phraseological etymological dictionary) 469
478 Szemle, ismertetések bizonyára elírással van dolgunk, hiszen a fenti megállapítás alapját feltehetően O. NAGY „Mi fán terem” című munkájának vonatkozó része képezi: a középkori német lövészünnepélyeken [én emeltem ki, F. T.] és más polgári versenyjátékokon az utolsó díj rendszerint egy disznó vagy malac volt” (114). Még két apró megjegyzést teszek. A szegény, mint a templom egere címszóban a szerző a magyar szóláshasonlatnak számos más nyelvbeli megfelelőjét közli, megemlítve, hogy „a kép egyes nyelvekben az egér, másokban a patkány szóval rögzült” (129). Ezután be is mutatja kifejezés kilenc nyelvbeli megfelelőjét, de nem mutat rá arra, hogy a spanyol változatban (más pobre que una rata [las ratas]) nem szerepel a templom komponens. De talán ennél is fontosabb lett volna arra rámutatni, hogy a spanyol szóláshasonlatnak van egy más pobre que un raton de ferreteria, azaz ’szegény, mint a vaskereskedés egere’ variánsa is, ami humoros formában ugyanaz, mint a templom egere, hiszen ott sem talál az egér emészthető eledelt. A Majd, ha fagy (/ hó lesz nagy) szócikkben a magyar kifejezés magyarázatában olvashatjuk, hogy „Az európai nyelvek - ahogy a magyar is (vö. majd, ha piros hó esik) - különböző tréfás képpel élnek még a fenti ’soha’ jelentés kifejezésére: FR. quand les poules auront des dents [majd ha a tyúkoknak foga lesz], NÉM. an Sankt Nimmermehr [szent sohatöbbé napján], SP. cuando las ranas críen pelo [amikor a békáknak szőrük nő]” (152). Apróság, de meg kell említenem, hogy a német adatban az elöljárószónak ebben az esetben am alakúnak kellene lennie, de ennél fontosabb, hogy a Sankt Nimmermehr alak csak egyes nyelvjárásokban fordul elő, a német köznyelvben erre a jelentésre az am Sankt- Nimmerleins-Tag fordulat a szokásos (vö. Duden 11. kötet: 606). S ha már említi a szerző a különböző tréfás fordulatokat, talán megemlíthette volna a saját szótárában ugyanezzel a jelentéssel szereplő, irodalmi nyelvi ad Calendas Graecas fordulatot is, amely arra utal, hogy „a görög naptár nem ismerte a calendae fogalmát, mely az ókori Rómában a hónap első napját és egyben az adósságok törlesztésének, valamint a kamat megfizetésének napját jelölte” (23). Ilyen kisebb hibákat még találhatunk a könyvben, ezek azonban összességükben apróságok, s nem sokat vonnak le a kötet érdeméből. Csak üdvözölni lehet, hogy a szerző vállalkozott erre az összefoglaló szótárra, mert ezzel a korábbi szólásmagyarázó munkákhoz képest egy sokkal több címszót tartalmazó, ezekben az egymástól eltérő magyarázatokat egyaránt bemutató szótár jött létre, amelyben egyben a szakirodalmi források is megtalálhatók az egyes szócikkek végén. Mindezzel BÁRDOSI nemcsak remek és érdekfeszítő olvasmányt adott az érdeklődő közönség kezébe, hanem - főként a még nem egyértelműen megfejtett szólásmondások esetében - a további gondolkodást is segítő forrásmunkát is biztosított a kutatóknak.
