Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Forgács Tamás: Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete. Frazeológiai etimológiai szótár (The origins of proverbs and sayings. A phraseological etymological dictionary) 469
Szemle, ismertetések. 475 laust der Affe. Woher unsere Redewendungen kommen). Ezzel együtt talán következetesebb lett volna akár W = Wort, esetleg WURK = Woher unsere Redewendungen kommen rövidítéssel hivatkozni erre a forrásra. Ami a szócikkeket illeti, a vezérszó szerinti besorolással teljesen egyet lehet érteni, de egyes esetekben magam talán másik elemnél tárgyaltam volna bizonyos kifejezéseket. Az érti/ismeri/tudja a dürgést [tudja, mi a dürgés] (121) szólás esetében például BÁRDOSI utal a dörgés címszóra, s ott (118) tárgyalja a kifejezést. A magyarázatban - helyesen - utal is arra, hogy a szólás eredeti alakjában a dürgés szó szerepel, amely a fajdkakasnak a párzási időszakban hallatott dürrögő hangját idézi fel. Az eredetileg vadászati műszóként élő dürgés főnév azonban a nyelvhasználók szélesebb csoportjai számára értelmetlen, motiválatlan, így manapság egyre többször kicserélik a dörgés szóra. Mindez igaz is, sőt a Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSz) adatbázisát megvizsgálva azt látjuk, hogy már valamivel többször is fordul elő a dörgés elem a kifejezésben. Ezért voltaképpen jogos, hogy a gyakorisági szempontokat figyelembe véve a dörgés címszó alatt szerepelteti BÁRDOSI a magyarázatot.2 Ezzel együtt úgy gondolom azonban, hogy - éppen az eredetmagyarázat és a helyes használat okán - ebben az esetben talán szerencsésebb lett volna a dürgés címszó alatt tárgyalni a szólás keletkezését, s a dörgés címszónál utalni az eredeti komponenst tartalmazó szócikkre. A magyarázatokban is találunk néhol pontatlanságokat, de ez is szinte természetes, hiszen ekkora szakirodalmi anyagot nem lehet mindenestől feldolgozni. De lássunk azért néhány példát! BÁRDOSI szerint az együtt üvölt a farkasokkal „szólás Joseph Fouchénak, a forradalmi konvent biztosának, majd Napóleon köpönyegforgató politikájáról elhíresült rendőrminiszterének tulajdonított cinikus mondásából származik: »II faut hurler avec les loups« [A farkasokkal együtt kell üvölteni], Fouché egész élete, politikai karrierje során ehhez a haszonleső, megalkuvó elvhez tartotta magát” (156). Eszerint szállóigével állunk tehát szemben, amely az 1759-1820 között élt Fouché mondása nyomán feltehetőleg inkább a 19. századtól vált ismertté. Nem tudom, BÁRDOSlnak ebben az esetben mi volt a forrása, de lehetséges, hogy - fentebb már említett - saját kéziratos anyaga. A szintén a források között feltüntetett TRENCSÉNY KÁROLYtól származó rövid közlemény (1900: 40—41) ugyanis német eredetűnek tartja nyelvünkben a kifejezést, de még inkább érdekes, hogy LUTZ RÖHRICH igen alapos „Lexikon der sprichwörtlichen Redensarten” című három kötetes munkájában sem szerepel olyan adat, hogy Fouchénak lehetne tulajdonítani a fordulatot. Helyette azt olvashatjuk, hogy a 2 Az Előszóban a szótár felépítését bemutatva éppen erre a szólásra hivatkozik a szerző, amikor ezt írja: „A ritkább szóalaknál utalás történik a gyakoribb alakra: DÜRGÉS ► DÖRGÉS” (9).
