Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Forgács Tamás: Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete. Frazeológiai etimológiai szótár (The origins of proverbs and sayings. A phraseological etymological dictionary) 469
Szemle, ismertetések 471 Az eredetmagyarázatokhoz BÁRDOSI a saját kutatásain túl felhasználta „a magyar és a nemzetközi szóláskutatás klasszikusainak (Csefkó Gyula, GRÉ- tsy László, Hadrovics László, Kertész Manó, O. Nagy Gábor, Tolnai Vilmos, Tóth Béla valamint Alan Rey, Georg büchmann, Lutz Röh- RICH) eddigi megbízható eredményeit” (10), de feldolgozta „a Magyar Nyelv (1905-2014) és a Magyar Nyelvőr (1872-2014) folyóiratok eddig megjelent összes számának szólásetimológiai vonatkozású tanulmányait, magyarázatait” (uo.). A kötetet rövid előszó vezeti be (7-13), ebben a munka célkitűzésén túl a kötet, illetve a szócikkek felépítéséről kapunk információkat. Ezt a rövidítések és jelek mutatója követi (14-15). A szótári részben olvashatók az alfabetikusán rendezett kifejezések eredetmagyarázatai (17-579), ezt a felhasznált források jegyzéke követi (581-627). Ebben előbb a rövidítve gyakran idézett írott és elektronikus források listája olvasható (583-586), majd az egyéb írott és elektronikus források jegyzéke (586-627). A kötet utolsó részét négy különböző mutató képezi. A névmutatóban (631— 657) a szólásmagyarázatokban előforduló fontosabb személynevek és földrajzi nevek szerepelnek a hozzájuk kapcsolódó legfontosabb információkkal együtt. A betűrendes ffazémamutató (658-692) azok számára könnyíti meg a szótár használatát, akiknek nincs különösebb nyelvészeti felkészültségük, s így a vezérszavak szerinti rendezés miatt a szótári részben esetleg nehezebben találnak meg egy kifejezést. Ebben a mutatóban a kifejezés első eleme szerint vannak alfabetikusán elrendezve a szólások, s látható, hogy melyik elemüknél találhatók meg az eredetmagyarázó részben. A harmadik mutató a kötetben tárgyalt frazémákat eredetük szerint rendezi csoportokba (693-744). Ez a mutató részben a szakirodalomban frazeológiai tematikus csoportnak nevezett egységek szerint rendezi el a kötetbeli szólásokat, szállóigéket és közmondásokat (pl. babona, néphit, halászat, konyha, szakácsmesterség, orvoslás, vallás, hitvilág stb.), részben - főként az ismert szerzőjű kifejezések esetében - a kifejezés forrása szerint (pl. adoma, anekdota, mese, film, irodalom, kabarétréfa stb.). A negyedik mutató a Károli- és a Káldi-Biblia helyeinek, rövidítéseinek megfelelését tartalmazza. Ami a szótár címszavait illeti, azok - ahogy fentebb is említettem - az ún. vezérszó köré szerveződnek, ezeket a frazeológiai szótárírás hagyományai alapján állapítja meg a szerző (a vezérszó a kifejezés első főnévi eleme, vagy ha főnév nincs a frazémában, akkor az első névszó, ha az sincs, egyéb szófaj). Az idegen nyelvből idegen alakban (azaz nem tükörfordításként) átvett kifejezések esetében azok első elemét tekinti vezérszónak (pl. ab ovo —*• ab). A tükörfordítással magyarul is használt kifejezések (főként szállóigék) esetében azonban az eredetmagyarázatokat többnyire a magyar megfelelők címszavában tünteti fel, pl. A horse! A horse! My kingdom for a horse! ► Ló: (Lovat, lovat,) országomat egy lóért!
