Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Forgács Tamás: Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete. Frazeológiai etimológiai szótár (The origins of proverbs and sayings. A phraseological etymological dictionary) 469
472 Szemle, ismertetések A frazémák szótári alakját „az általános szótárírási gyakorlatnak megfelelően általában a lehető legsemlegesebb alakban” (9) találjuk a szótárban. Feltünteti a szerző a kifejezések esetleges variánsait is. Az elhagyható elemeket kerek zárójellel jelöli, pl. A (nemzetközi) helyzet fokozódik, a cserélhető elemeket virgula választja el (báránybőrbe bújt/öltözött farkas), a szerkezeti változatokat pedig szögletes zárójel jelzi (hiányzik egy kereke [nincs ki mind a négy kereke] [kevesebb van egy kerékkel]. A kifejezések mellett feltünteti a szótár azok kötelező és fakultatív vonzatait is (<vki (vmiért, vmi miatt)> krokodilkönnyeket ejt/hulla(j)t), ez nemcsak a magyart mint idegen nyelvet tanulók miatt fontos, hanem az anyanyelvűek helyes szóláshasználatát is segíti. A kifejezések után dőlt betűs rövidítésekkel következnek a szótárban különféle lexikográfiai metainformációk, például, hogy milyen típusú frazémáról van szó (szólás, szóláshasonlat, szólásmondás, szállóige vagy közmondás). A szólásmondás terminusnak a szállóigé-ve 1 való azonosítását ugyan nem tartom túl szerencsésnek, mert annak a magyar szakirodalomban inkább átfogó, összefoglaló értelme van, vö. pl. az ÉrtSz szólásmondás szócikkével: „Közismert, rendsz. átvitt értelmű állandósult szókapcsolat <a szólás(mód), szóláshasonlat, szójárás, szállóige és olykor a közmondás - nem szakszerű - összefoglaló megnevezéseként^’ (6. kötet: 344). További információk még a szótárban az átlagos köznyelvi használattól való eltérést jelző stílusminősítések (pl. (biz) = bizalmas, (rég) = régies, (vál) = választékos stb.). A frazémák szótári alakját azok jelentésdefiníciója követi. Ebben a szerző törekedett a minél pontosabb, a kifejezések használatára is kiterjedő, gyakran értékelő mozzanatokat is tartalmazó magyarázatokra. Poliszém kifejezések esetén az egyes értelmezéseket a); b); c) stb. jelöléssel adja meg. Az ún. pragmatikus helyzetmondatok és számos közmondás esetében - mint ismeretes - nem adható meg igazán a kifejezés denotativ jelentése, hanem inkább csak az a szituáció, beszédhelyzet, amelyben elhangozhatnak. Ezekben az esetekben a szótár kapcsos zárójelben tünteti fel ezeket a metanyelvi értelmezéseket, pl. Mese habbal! {hitetlenkedés kifejezése: ez hazugság, egy szót sem hiszek belőle!} (362). A szócikkek következő, legfontosabb részét képezik az eredetmagyarázatok. Mint fentebb említettem, a kötetben összesen 1800 frazémának az eredetmagyarázata olvasható (ezeket a könnyebb áttekinthetőség érdekében a szócikken belül ♦ jel vezeti be), s további 778 frazéma esetében találunk utalásokat arra a címszóra, amelyik alatt az illető kifejezés eredetmagyarázata megtalálható. Ezek nagyrészt olyan kifejezések, amelyeket azok ún. vezérszava (többnyire a kifeje zés első névszói eleme) alatt magyaráz meg a szerző, de feltünteti őket egy másik, nagyon karakterisztikus elemük alatt is (pl. pirruszi győzelem ► GYŐZELEM), vagy esetleg idegen eredetű kifejezést eredeti formájában is megadva
