Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Cser András: A latin inflexiós allomorfiák morfofonológiája (The morphophonology of Latin inflectional allomorphy) 35
46 Cser András ilyen töveknél (kivéve a [Is] [rs] végűeket) az esetek egy kicsiny, de nem elhanyagolható százalékában a kezdő magánhangzó nélküli toldalék-allomorf jelenik meg, az egymás mellé kerülő két vagy három [s] szegmentum pedig redukálódik a fonotaktikailag megengedett számra, azaz egyre vagy kettőre.8 így például direxisti ~ direxíi ’irányítottál’, divisisse ~ divisse ’osztani’, accessistis ~ accestis ’odamentetek’, admisisse ~ admisse ’odaküldeni’, és így tovább. Első ránézésre ezt lehetne úgy értelmezni, hogy [s] után elvész egy [is] szekvencia (ez a hagyományos leírása az ilyen alakoknak, 1. LEUMANN 1977: 598), de sokkal egyszerűbb két egyébként is adatolt jelenség kombinációjaként elemezni: egyfelől itt a toldalékok magánhangzók után látható allomorfja jelentkezik, másfelől az így létrejött geminátákat a nyelv fonotaktikai szabályai automatikusan kiigazítják. Ilyen módon semmiféle külön folyamatot nem kell tételeznünk, mindössze annyit kell kikötnünk, hogy az w-típusú toldalékok magánhangzó utáni allomorfja kivételesen [s] után is megjelenhet.9 2.3.2.3. A hiátus és az /-végű perfectum tövek Két rövid megjegyzést kell még tennünk a toldalékolás utján létrejövő hiátussal kapcsolatban azokról a perfectum tövekről, amelyek [i]-re végződnek, akár vtörlés miatt, akár anélkül. Az egyik említendő jelenség a hiátusba került első magánhangzó megrövidülése, teljes mértékben az általános szabályszerűségnek megfelelően (1. fentebb 1(a)): finiv-erat, de fini-erat ’befejezte’, ugyanakkor finissé ’befejezni’. Ez a morfológia szempontjából szigorúan véve tulajdonképpen irreleváns, hiszen egy szinte kivétel nélküli fonológiai automatizmusról van szó. A másik jelenség egy kis számban adatolt morfológiai variáció. Ha egy perfectum tő [i]-re végződik, különösen, ha nem v-törlés következtében, akkor a magánhangzóval kezdődő toldalék-allomorf választása marginálisan bár, de lehetséges az А-csoport esetében. így például a többségi abisse ’elmenni’ mellett az abiisse alak is adatolt. Ez morfológiailag tekintve mindössze egy kisebb anomália a fentebb leírt eloszlási szabályszerűséghez képest. о A latin mássalhangzós fonotaktika ide vonatkozó szabályszerűségeit részletesen tárgyalja Cser (2009, 2012). A jelen eset szempontjából mindössze annyi a lényeges, hogy gemináta nem fordul elő mássalhangzó szomszédságában, csak prefixum és tő határán, amennyiben jólformált összetett szótagkezdet képezhető az utolsó két mássalhangzóból, pl. approbare ’helyesel’. 9 Morfológiaelméleti szempontból külön érdekesség, hogy éppen a legátlátszóbb szerkezeteket alkotó, azaz agglutináló perfectum-képzők törölhetők, pontosabban a háromból kettő, а -V- és a -s-, amennyiben az utóbbinál a gemináták egyszerűsítését a képző törléseként (is) fogjuk fel.
