Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Borbély Anna: Egyéni fenntartható kétnyelvűség (Individual sustainable bilingualism) 7
30 Borbély Anna Összegzés A bemutatott vizsgálat a fenntartható kétnyelvűség tanulmányozását célozta. A kialakított skálával és klaszterekkel összefüggő kutatási eredmények a következőképpen összegezhetők. Az egyéni fenntartható kétnyelvűség tanulmányozására kidolgozott FKS alkalmas arra, hogy a nyelvcsere folyamatában a longitudinális megfigyeléseket sorba rendezze: a nyelvszociológiái változókra adott válaszokból kiszámított FK indexek alapján, ami azt támasztja alá, hogy a nyelvcsere folyamatával párhuzamosan a fenntartható kétnyelvűség is vizsgálható. A skála továbbá segít abban is, hogy az FK összetevők és a beszélők szociológiai és egyéb változói közötti összefüggéseket feltárja. Ennek során bebizonyosodott, hogy minél idősebbek az adatközlők, annál inkább adnak a román nyelvre vonatkozó válaszokat, tehát a kétnyelvűség fenntartása jobban jellemző rájuk. Szintén összefüggés van az FKS index és a román házastárssal élő adatközlők között. Az adatközlők neme közötti kapcsolat valóságos időbeli változást mutatott ki: a nemek közötti különbség idővel elhalványul (T2 és T3 idejére, T 1-hez képest). Az FKS index és az iskolai végzettség közötti kapcsolat abból a szempontból érdemel figyelmet, hogy a valóságos időbeli változás bizonyos fokú oszcilláló mozgást mutatott ki. Az iskola a fenntartható kétnyelvűségre tehát korántsem hat olyan egyértelműen, ahogy az elvárható lenne. A 181 longitudinális megfigyelés, a 13 nyelvszociológiái változó együttjárása szerint hét FK klaszterbe rendezhető. A hét FK klaszter összevetése többek között rámutatott azokra a nyelvszociológiái változókra, amelyeknél a román nyelvre vonatkozó válaszok legelőször gyengülnek (vö. román nyelvtudás és attitűdök) és azokra a változókra is, amelyeknél a román válaszok leginkább/legtovább őrződnek meg (vö. egyházi nyelvválasztás és identitás). Az FK klaszterek alkalmasak arra, hogy a fenntartható kétnyelvűség és a nyelvcsere folyamatának dinamikájáról ismereteket szerezzünk. A beszélők longitudinális klaszterbesorolása azt mutatja, hogy a nyelvcsere folyamata dinamikusan változik, de a folyamatnak létezik egy pontja, amikor dinamikája elveszíti azt a „rugalmasságát”, amelynek segítségével a nyelvcsere visszafordítható lehet. Az egyéni fenntartható kétnyelvűség összefüggéseinek keresése, a beszélőn belüli változások és a beszélők közötti változatosságok szerint, kvantitatív módszerekkel történt. A kvantitatív eredmények értelmezését, a szociolingvisztikai interjú irányított beszélgetései nyújtotta kvalitatív eredmények is elősegítették. Kiderült, hogy a fenntartható kétnyelvűségre az élénk és rendszeres romániai (családi, házastársi) kapcsolatok átlagon felüli pozitív befolyással vannak. Ezek olyan hatékonyságúak az egyének szintjén, hogy akár egy-két generációval tovább tudják fenntartani a kétnyelvűséget azoknak a társadalmi és közösségi faktoroknak a dacára, amelyek a nyelvcsere folyamatát támogatják.
