Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Sipos Mária: Célhatározói mondatok idiolektális variánsai egy hanti-orosz kétnyelvű beszélő szövegeiben (The intra-speaker variants of the purpose clauses in the texts of a Khanty-Russian bilingual speaker) 79
Célhatározói mondatok idiolektális variánsai 85 nyelvi anyagként használhatók. Előfordulnak benne a gyűjtőhöz intézett kérdések és kommentárok is, a társalgás fenntartására szolgáló különféle nyelvi elemek, néha tűnődést vagy hangos gondolkodást bizonyos témákról. Töredékes mondatok, félbehagyott szavak is előfordulnak a szövegekben, valamint téves egyeztetés alany-állítmány között, szám- és személyjelölők következetlen használata, az activum és passivum keverése stb. (Ruttkay-Miklián 2002).5 A gyűjtött anyag jelentősége tehát óriási a korábbi évtizedekre jellemző hagyományos gyűjtések eredményeivel összehasonlítva. A spontán szövegek jelentőségét kiemelte Grenoble (2012) is, amikor összegezte az evenki nyelv kötőszavainak kutatása közben jelentkező nehézségeket: „Az evenki nyelv korábbi dokumentációja nyelvtanokból, szótárakból, és szöveggyűjtésekből áll; azoknak a szövegeknek az elsöprő többsége, amelyek a vizsgált szerkezetek szempontjából fontosak lennének, nem spontán beszélgetések, hanem folklór szövegek. Evenki nyelven jelentek meg ugyan, de szerkesztett szövegek, nem pedig lejegyzések. Akiktől ezek a szövegek származnak, tökéletes folyékonysággal beszélő, sok esetben egynyelvű adatközlők voltak, de nyilvánvalóan megszerkesztették a gyűjtött anyagot, hogy jól formált narratívák legyenek. (Nem található bennük téves kezdés, hezitálás, és a spontán beszéd más jellemző vonásai sem.)” (Grenoble 2012: 102). „Earlier documentation of Evenki consists of grammars, dictionaries, and text collections; the overwhelming majority of texts which would give full evidence of these structures are not spontaneous conversation but are published as folklore texts. Although they are published in Evenki, they are edited texts, not transcripts. They were recorded from fully fluent, often monolingual speakers, but show evidence of some editing to make them into polished narratives. (They do not contain false starts, hesitations or other features typical of unscripted, spontaneous speech.)” (Grenoble 2012: 102). Ruttkay-Miklián adatközlője a szinjai hantit beszéli, amely a nyelv északi nyelvjáráscsoportján belül a suriskári nyelvjáráshoz tartozik. A Szinja az Ob nyugati mellékfolyója, amelynek mentén az emberek még hagyományos foglalkozásokat is űznek, mint például a réntartás (ami ma már természetesen elsősorban állami, és csak másodsorban a magántulajdonban lévő rének együtt terelését jelenti), illetve a halászat. A folyóvidék a nyelv megőrzése szempontjából a jobb helyzetű területek közé tartozik. Az adatközlő 1946-ban született a Szinja folyó felső folyásánál, és egész életét e folyó vidékén töltötte. Férje is szinjai hanti volt, a folyó legfelső falujából származott. Korai megözvegyülését követően gyerekeit egyedül nevelte fel, és a települési központban, Ovgortban élt és dolgozott. 5 Ezek az írásban rögzített, spontán szövegek alkotják a vizsgálat korpuszát. Jelen esetben korpuszon egyértelműen körülhatárolható, elektronikusan tárolt, nem annotált, de lekérdezhető szövegek összességét értem.
