Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33

52

Maticsák. Sándor

A szótár egyértelműen tudománynépszerűsítő mű, világos és tagolt tipográfiája könnyen áttekinthető etimológiákkal szolgál, a bevezető szövegek és a kötet végén található index különösen hasznos. (A szótárról 1. Zaicz 2013.)

10. A kisebb finnugor nyelvek etimológiai szótárai. Ez a lista sajnálatosan rövid, de ezen nincs is csodálkoznivaló, hiszen (jó) etimológiai szótárt csak megalapozott lexikográfiai háttérrel, egy- és kétnyelvű (nagy)szótárak által körülbástyázva lehet szerkeszteni, de nyelvrokonaink nagy részénél (mint a 3. fejezetben részletesebben is látni fogjuk) az ilyesfajta szótárak többé-kevésbé hiányoznak, a külföldi (finn- és magyarországi) kiadványokhoz pedig sokáig nem tudtak hozzáférni, vagy nem használták fel őket.

A másik nehezítő körülmény: oroszországi rokonaink nyelvészközösségeiből a történeti nyelvészeti iskola szinte teljes egészében hiányzik. Ennek, mondhatni, történeti okai vannak, hiszen a sztálini időkben a szó szoros értelmében életveszélyes volt ilyesfajta dolgokkal foglalkozni (ráadásul a marrizmussal szembehelyezkedve). Ennek következtében csak manapság nő-növöget fel egy olyan generáció, amelyik már megfelelő nyelvtörténeti képzettséggel rendelkezik, s képes meghaladni az elődök, az egyes kutatókörök meghatározó „nagy öregjei” sokszor finoman szólva is dilettánsnak bizonyult nyelvtörténeti állásfoglalásait (tisztelet persze a kivételeknek). Mindezek a körülmények sajnálatos módon az etimológiai szótárak egy részében tetten is érhetők.

10.1. Osztják szótárak. A fentebb írtak fényében egyáltalán nem véletlen, hogy egy nem-oroszországi nyelvész nevéhez fűződik az első kiadvány: az egyes nyelvek etimológiai szótárainak sorát a neves berlini finnugrista, Wolfgang Steinitz (1905-1967) Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache (DEWOS) c. műve nyitja, ennek első füzete 1966-ban, az utolsó, a 15. pedig 1993-ban jelent meg. Steinitz a 3. füzet megjelenése után elhunyt, a szerkesztést munkatársai, Liselotte Böhnke (Hartung) és Brigitte Schulze folytatták, Gert Sauer vezetésével.

Osztják szótárirodalom természetesen Steinitz előtt is létezett: a 18. századi kéziratos szójegyzékeken, Szerafim Patkanov 1902-es irtisi-osztják és Веке Ödön északi-osztják szójegyzékén, valamint Heikki Paasonen 1926-ban Kai Donner által megjelentett szótárán kívül elsősorban K. F. Karjalainen Ostjakisches Wörterbuch c. nagy művét (1948, Y. H. Toivonen által sajtó alá rendezve) kell említenünk, nem beszélve az addig kéziratban maradt anyaggyűjtésekről.

Paasonen és Karjalainen szótárai a századelő szemléletét hordozzák magukon: a végtelenül precíz hangjelölések csak egy beavatott szűk kör számára teszik felfejthetővé e müvek tartalmát, a többiek számára szinte használhatatlanok. Steinitz világosan látta ennek veszélyét, emiatt egyszerűsítette a transzkripciót.