Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33

Finnugor etimológiai szótárak

45

dig eredet szerint rendezi őket listákba, az ősi szókincstől kezdve a legújabb angoljövevényszavakig. (A szótárról bővebben 1. Gerstner 2006, Widmer 2007.)

7.8. Etimológiák. 10 000 magyar szó eredete. A 2009-ben Fáik Nóra szerkesztésében megjelent rövid ismeretterjesztő mü a széles nagyközönségnek készült. Ebben csak alapinformációk olvashatók egy-egy szó eredetéről (pl. ad ősi, finnugor kori szó; ács honfoglalás előtti török jövevényszó; adjunktus latin jövevényszó; admirális arab eredetű nemzetközi jövevényszó stb.) anélkül, hogy az alapalakot/átadó alakot megadná a szerző. A származékszavak felsorolásszerűen vannak a címszó után feltüntetve. A Raun-féle észt szótárra emlékeztető, szűkszavú anyagban irodalom sem szerepel. (A szótárról 1. még Zaicz 2010.)

8.1. Suomen kielen etymologinen sanakirja. Közben a finn nyelvészek sem tétlenkedtek, 1955-ben látott napvilágot a finn nyelv etimológiai szótára (SKES) első füzete, amelyet a következő két és fél évtizedben még öt (szómutatóval hat) rész követett. A szótár első főszerkesztője a finn etimológiai kutatások egyik legjelentősebb alakja, Yrjö Henrik Toivonen (1890-1956) volt, aki az n- betű elejéig egyedül készítette a szótárt; munkáját Erkki Itkonen (1913-1992) és Aulis J. Joki (1913-1989) folytatta, hozzájuk később Reino Peltola is csatlakozott.

Egy finn etimológiai szótár gondolata már nagyon korán felvetődött: Henrik Gabriel Porthan már az 1780-as években foglalkozott vele, és Lönnrot is közreadott etimológiai információkat svéd-finn szótárában. A konkrét szerkesztőmunkát a kitűnő nyelvész, E. N. Setälä indította el az 1910-es években, majd 1935- ban bekövetkezett halála után tanítványa, Y. H. Toivonen vette át e feladatot.

A tudósok hamar szembesültek a vállalkozás sziszifuszi nehézségeivel: megfelelő előzmények (egynyelvű értelmező és nyelvjárási szótárak, rokonnyelvi szótárak és etimológiai szakirodalom) híján nekik kellett elvégezni a szógyűjtés és -rostálás fáradságos munkáját. A végeredmény természetesen hatalmas, de egyenetlen szókincset eredményezett: bekerültek a köznyelvi szavak mellett a régi finn nyelv lexémái, a nyelvjárási szavak és a népköltészeti források anyagai is. Aulis Joki számításai szerint (1955: 274) az első kötet közel 1650 szavából mintegy 300 olyan nyelvjárási vagy régies alak, amely nem szerepel a finn értelmező szótárban, az 1951 és 1961 között kiadott, hatkötetes Nykysuomen sanakirja c. műben.

Mivel a szótár első kötete 1955-ben, az utolsó (a szómutató) 1981-ben jelent meg, e két és fél évtized alatt, a szerkesztési elvek finomodása ellenére is a szóanyag, az egyes betűk megterheltsége egyenetlenné vált. Az összesen 1900 oldalas, hatalmas mü harmadik kötetétől kezdve a szómagyarázatok sokkal részletesebbé váltak. Az első rész csak mintegy kétszáz oldalon keresztül mutatja be az aaja-knaappu szócsoportot, a 3. kötet viszont már 360 oldalon tárgyalja a pamata-roska részt. (Az első kötetet kissé átdolgozva 1974-ben újra kiadták.)