Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33

44 Maticsák. Sándor dialektusokat rostálták meg - nagyon helyesen - a szerkesztők), a transzkripció viszont ugyanolyan, mint az MSzFE-ben (az obi-ugor alakok nem kifejezetten „olvasóbarátok”, finnugor nyelvészeti felkészültség nélkül nehéz értelmezni őket - de a szerkesztők mentségére legyen szólva, a finnugor nyelvek egységes transzkripciójának kézikönyve csak 1973-ban jelent meg). A szó eredetének ma­gyarázata viszont a művelt nagyközönség számára is érthető, világos. A szótár megadja a kikövetkeztetett alapnyelvi alakot. 7.6. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. A TESz javított, „frissí­tett”, német nyelvű kiadása - Benkő Loránd főszerkesztésével, Gerstner Károly, S. Hámori Antónia és Zaicz Gábor szerkesztésében, Büky Béla, Hexendorf Edit és Horváth László közreműködésével - 1993 és 1997 között jelent meg. A TESz-hez képest az EWUng szócikkei tömörebbek lettek, s sok az új címszó. A szerkesztők gyakran pontosították az első előfordulásokat is. A szótárba sok hangutánzó, hangulatfestő szót is felvettek, s jelentősen nőtt a képzett és össze­tett szavak halmaza is (viszont kihagytak sok ritkán használt tájszót). Ami az ősi szókincset illeti, majdnem minden finnugor nyelvből vesznek fel adatokat, a ki­vétel a finnségi ág, ahonnan csak a finn képviselteti magát. A szamojéd nyelvek közül a jurák, szelkup és kamassz van megadva. A hangalakok és jelentések el­sősorban az UEW adatai alapján szerepelnek. Keresztes László számításai sze­rint az A-К betűk anyagában meglepően kevés, mindössze 5,5% az ismeretlen eredetű szavak száma. Jó, elsősorban a nem magyar anyanyelvűeknek kedvező újítás a ragozási kód megadása. (A szótárról 1. Zaicz 1991c, Gregor 1993, Ke­resztes 1994, Vaba 1994.) 7.7. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. A TESz és az EWUng alapján válogatott szócikkeket a szegedi egyetem finnugor szakot végzett kutatói, Tamás Ildikó, Dolovai Dorottya, Jankovicsné Tálas Ildikó és Si­­pőcz Katalin írta, a toldalékok szócikkeit T. Somogyi Magda készítette, a mű fő­­szerkesztője Zaicz Gábor. A 2006-ban megjelent mű célkitűzését a főszerkesztő így fogalmazza meg az Előszóban: „Elsődleges célunk az, hogy a magyar szó­kincs elemeire irányuló eddigi magas színvonalú etimológiai kutatásokat össze­gezzük a müveit nagyközönség igényeinek megfelelően egyetlen kötetben.” (XI.) A szótár 8945 szócikket tartalmaz, ebből 275 a toldalékok eredetét mutatja be. A magyarázó részekben szereplő szavakkal együtt a szótár szóállománya 20 530. Ősi eredetű szavaink rokon megfelelői a nagyközönség számára is könnyen értelmezhető átírással vannak megadva. A szerkesztők közük az alapnyelvi ala­kot, szólnak az esetleges nyelvi érintkezésekről, röviden érintik a hang- és jelen­téstani kérdéseket, s megadják a származékszavakat is, első előfordulásukkal együtt. Nagyon hasznosak a szótár mutatói: az egyik az első írásos előfordulás szerint - ötvenéves szakaszokra bontva - csoportosítja a szavakat, a második pe-

Next

/
Thumbnails
Contents