Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
Finnugor etimológiai szótárak 43 nemcsak a szűk szakma, hanem a müveit nagyközönség számára is hozzáférhető lett volna. Különösen fontos volt ez az igény a 20. század harmincas éveiben, amikor a „turáni eszmevilág”, nyelvünk dicső, ázsiai eredete szinte egyeduralkodóvá kezdett válni a köztudatban. A múlt század egyik legmeghatározóbb nyelvésze, Bárczi Géza (1894-1975) volt az, aki felismerte egy ilyen jellegű munka égető szükségét, és 1941-ben megjelentette szótárát. A mintegy hatezer címszót (és azok származékszavait) tartalmazó mű bevallottan az igényes, müveit nagyközönségnek (is) készült, az információk rövidek, érthetőek. Bárczi megadja a szó első előfordulását, elősorolja a szó eredetére vonatkozó feltevéseket, feltünteti a rokon, ill. átadó nyelvi adatokat, s közli a vonatkozó szakirodalmat. Sok ismeretlen eredetű szót is felvesz. Több helyütt jelentéstörténeti (s egyben művelődéstörténeti) információkat tár olvasói elé. Sajnos, ez a mü nem vált széles körben használatossá - ebben közrejátszhatott az is, hogy „rossz időben”, a nagy világégés elején jelent meg, s amikor a finnugor tudományok megerősödtek, már a polcokra kerülhetett az MSzFE és a TESz első kötete. (A szótárról részletesebben 1. Hakulinen 1942, Toivonen 1944.) 7.5. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Miközben az etimológiai kutatások a nyelvészet egyre nagyobb és nagyobb részterületévé nőtték ki magukat, újabb s újabb monográfiák születtek (gondoljunk csak Gombocz Zoltán török, ill. Kniezsa István szláv jövevényszavakkal kapcsolatos kutatásaira), egyre égetőbbé vált nyelvünk szókincsének összefoglaló, szótárszerű szintézise. E hiány pótlására 1961 -tői került sor: ekkor kezdődtek el A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz) című kiadvány munkálatai. A szótár párhuzamosan készült a MSzFE-vel, első kötete 1967-ben, a második 1970-ben, a harmadik 1976-ban látott napvilágot, míg a mutató 1984-ben jelent meg. A Benkő Loránd (1921-2011) főszerkesztésében (Kiss Lajos, Kubínyi László és Papp László szerkesztésében) készült szótár (és annak megújított, német nyelvű verziója) évtizedek óta a magyar nyelvtörténészek megbízható segédeszköze. Mivel a TESz a Magyar szókészlet finnugor elemeivel egy időben készült, Benkőék utóbbi mü kéziratát is felhasználták a finnugor eredetű szókincs etimologizálása során. A szótár szócikkei három részből állnak. A szótörténeti részben megadják az adott szó első előfordulását és esetleges alakváltozatait. A második, az etimológiai részben világosan, olvasmányosan, a müveit nagyközönség számára is érthetően magyarázzák meg szavaink eredetét. Sok etimológia esetében a szerkesztők nem foglalnak állást, hanem jelzik annak bizonytalan voltát. A harmadik rész a bőséges szakirodalmi, könyvészeti adatokat tartalmazza. A mintaszerűen szerkesztett, óriási tényanyagot tartalmazó szótárról bővebben 1. pl. Kálmán 1968, 1971, 1978b, T. Itkonen 1973: 167-172; ehelyütt csak a finnugor anyagról szólunk röviden. Ami a rokon nyelvi adatokat illeti: a TESzben értelemszerűen kevesebb nyelvjárási adat szerepel (főleg a vogul és osztják
