Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
Finnugor etimológiai szótárak 39 amely méltán tarthat számot széleskörű nemzetközi figyelemre és elismerésre. Hiszen ilyen sok szempontú, részletes, nemcsak az egyes szavak, de a hozzájuk fűződő nemzetközi etimológiai irodalom történetét is kritikusan tárgyaló munka nem látott még eddig napvilágot. Aligha szükséges részletezni, hogy egy ilyen mű, amely szintetizálja az utóbbi évszázad finnugor etimológiai kutatásait, mekkora jelentőségű szaktudományunk további fejlődése szempontjából, de ugyanakkor nélkülözhetetlen forrásmunka a rokon finnugor tudományágak művelői számára is.” A szótár egyik legfőbb erénye a világos, átlátható szerkesztésmód, aminek eredményeképp még a nem finnugrista szakember is könnyedén tudja használni. A kisebb finnugor nyelvek adatait egyszerűsített - de Collinderrel ellentétben a szakemberek számára elfogadott - átírással adják meg. A magyar címszavak német jelentése a külföldiek munkáját könnyíti meg. A szóalakok első előfordulása fontos nyelvtörténeti adalékokkal szolgál (ne feledjük, a Magyar nyelv történetietimológiai szótára is ez idő tájt jelent meg). A szerkesztők sok új etimológiát alkottak. Ez a szótár is megadja a kikövetkeztetett uráli/finnugor/ugor alapnyelvi alakokat (bár az nem derül ki, ezek önálló kutatások eredményei-e, s ha igen, kié, kiké). Szólnak az esetleges távolabbi, más nyelvcsaládokkal való feltételezett kapcsolatokról is. Szintén jól fogadta a szakma az egyes etimológiák minősítésében megmutatkozó tudósi habitus kifejezését: a szótár nem megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokat tartalmaz egy-egy szó eredetéről, hanem - Bereczki számításai szerint mintegy egyharmadnyi arányban - vitatott eredetűnek/egyeztethetőnek/talán egyeztethetőnek minősíti a magyar szavakat. A finn etimológiai szótárral (SKES) ellentétben a szerkesztők itt - fenntartással, kritikával ugyan, de - felvesznek hangutánzó és hangulatfestö szavakat is. A szótár néhány elavult (de a nyelvtörténetben nagyon fontos szerepet betöltő) szót is tartalmaz, mint pl. jó ’folyó’, ügy ’patak, folyó’ (sőt, felveszi a számnevekben előforduló ’tíz’ jelentésű -vanf-ven elemet is). Nem minősítik régiesnek, de sokan valószínűleg nem tudnák azonnal megmondani, mit is jelent a horhó ’mély hegyi út, szakadékos hegyoldalba vájódott, vízmosta meredek út’, a malát ’füzes, cserjés, bokros hely’, a szirony ’olvadás után megfagyott fölszíne a hónak’ vagy éppen a szupojkó ’hirtelen elvékonyodó, száraztestü’ stb. A szótárt lapozgatva felsejlik előttünk a régvolt korok finnugor (ősmagyar) emberének életmódja, a 697 címszavas szókincs alapján körvonalazódik a társas viszonyok képe, megtudjuk, milyen lehetett őseink lakókörnyezete, növény- és állatvilága, társadalmi berendezkedése. Összességében ez a magas színvonalú szótár méltán vált az etimológusok nélkülözhetetlen segédeszközévé. (A szótárról részletesen: Jokinen 1968, Bereczki 1968, 1972, 1979, T. Itkonen 1973: 161-166.)
