Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
38 Maticsák Sándor furcsa, egyszerűsített hangjelölés borzolta a kedélyeket (viszont ez a célközönség - egyetemi hallgatók, nem finnugor nyelvészek - munkáját nagymértékben megkönnyítette). A hangjelölés a fmnugrisztika egyik sarkalatos kérdése. Az E. N. Setälä és K. B. Wiklund által még a 20. század elején kidolgozott transzkripciós rendszer nagyon sokáig érvényben volt. A végletekig pontos hangjelölés nemcsak a nyomdászok idegeit kezdte ki, de még a képzett nyelvészek sem tudták könnyen használni, nem beszélve az ún. művelt nagyközönségről (ennek a hangjelölésnek ékes példája Karjalainen osztják és Lagercrantz lapp szótára). Collinder egyszerűsített hangjelölése azonban néhol túlságosan is egyszerű. Gond van a magánhangzók hosszúságának jelölésével, és furcsa, hogy a magyar és finn szavak érthető át nem írása mellett változatlanul, a Nielsen-féle formában közli a norvéglapp alakokat, viszont átírja a többi finnugor nyelv adatait (Peltola 1958: 224-225). Ezt a transzkripciót sokan nem tudták elfogadni; elsősorban a neves finn nyelvész, Erkki Itkonen bírálatát váltotta ki. (A szótárról 1. még Joki 1956.) - Meg kell azonban jegyezni, hogy az UEW munkálatai során a szerkesztők igen sokat profitáltak Collinder szótárából és összehasonlító nyelvészeti szintéziséből. 5. A magyar szókészlet finnugor elemei. Collinder szótárát a magyar tudósok kutatásának szintézise (1967-1981) követte, Lakó György (1908-1996) főszerkesztői és Rédei Károly szerkesztői irányításával, Erdélyi István, Gulya János, K. Sál Éva és Vértes Edit részvételével. Hasonló szótárak már korábban is készültek: Gombocz Zoltán és Melich János Magyar etymologiai szótára (1914- 1944) azonban csak a G betűig jutott, Bárczi Géza Magyar szófejtő szótára (1941) pedig nem gyökeresedett meg a finnugrisztikában (ezeket 1. a 7. pontban). Azért is hiánypótló ez a mű, mert a Collinder-szótár egyrészt kis terjedelmű, másrészt külföldi, idegen nyelvű kiadvány, harmadrészt pedig nem magyar központú anyagot tartalmaz, hasonlóan az 1955 és 1981 között napvilágot látott finn etimológiai szótárhoz (1. a 8. pontban). Ez a szótár végső soron a magyar etimológiai szótárak közé tartozik, de mégis az általános etimológiai müvek közé soroltam, mert egyrészt a magyar nyelvnek csak egy bizonyos szórétegével foglalkozik, másrészt a közreadott általános finnugor etimológiai ismeretek jócskán túlmutatnak a szükebb besoroláson. A magyar szókészlet finnugor elemei (MSzFE) többet ad, mint a címe sugallja, ugyanis nemcsak finnugor, hanem szamojéd etimológiákat is jócskán tartalmaz, valójában tehát urálinak kellene hívni, de a szerkesztők - vállalva a logikai ellentmondást - mégiscsak maradtak a nagyközönség számára ismertebb finnugor elnevezésnél. Bereczki Gábor (1968: 449) így méltatja a szótárt: „Ha kezünkbe vesszük a külsőre is igen tetszetős kötetet, a futólagos ismerkedés is meggyőz bennünket arról, hogy a hazai finnugor nyelvtudomány impozáns eredménye ez a mű,
