Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
Finnugor etimológiai szótárak 37 4. Fenno-Ugric Vocabulary. A finnugor szakma Budenz és Donner szintézisének megjelenése után közel hét évtizedet volt kénytelen várni a következő etimológiai szótárra. A finnugor nyelvtudomány szekere közben persze haladt előre: Finnországban jól kikövezett úton suhant, hazánkban pedig szép lassan döcögött. Északi rokonaink rengeteg gyüjtőutat szerveztek, és ennek eredménye számos szótár és a finnugrisztikát modern tudománnyá lendítő monográfia lett. Magyarországon Munkácsi Bernát és követői (Szinnyei József, Fokos-Fuchs Dávid, Веке Ödön stb.) a századfordulón és a 20. sz. első évtizedeiben rendkívül sokat és magas színvonalon alkottak, de a két világháború között, nem elválaszthatóan az országban uralkodó múltbanéző, turánista ideológiától, e tudományterület szekere kátyúba jutott, s a munka csak az 1950-es évektől kezdve kapott ismét erőre. Az új etimológiai szótár egy harmadik országbeli szerző, a svéd Björn Collinder (1894-1983) nevéhez fűződik. Collinder 1933 és 1961 között az uppsalai egyetem professzora volt, fő kutatási területe a lapp volt, de általános nyelvészeti munkái is értékesek, sőt, a Kalevalát is átültette svédre 1949-ben. Legmaradandóbb munkái az angol nyelven publikált szintézisek, a Survey of the Urálié Languages (1957), a Comparative Grammar of the Uralic Languages (1960) és a mi szempontunkból legfontosabb, a Fenno-Ugric Vocabulary (FUV, 1955). A mintegy ezer etimológiát tartalmazó szótár anyaga három részre oszlik. Az elsőbe a szerző az uráli (470 szó), a másodikba a finnugor eredetű szavakat sorolja (kb. 500 szó, itt találhatjuk az ugor, permi stb. szavakat is), a harmadik pedig az alapnyelv indoeurópai (indoiráni) jövevényszavait (66 adat) tartalmazza. Ezt kiegészítésként 72 olyan uráli/finnugor eredetű szó követi, amelyeknek megfelelői lehetnek az altaji nyelvekben is. A szótár szerkezete, a címszavak megadása első pillantásra meglepő. A címszó voltaképpen bármilyen nyelvű lehet, alapvetően finn, ha az nincs, akkor finnségi, ha az nincs, akkor lapp, ha az nincs, akkor mordvin, ha az nincs, akkor cseremisz, és így tovább a magyarig. így állhat egymás után a fi. aamu ’reggel’, md. аса ’gyerek’, lp. acce ’apa’, fi. ahkio ’lapp szán’, fi. aivat ’agy’, fi. ala ’terület’, m. ángy, fi. anoppi ’anyós’, vj. ar ’év’, m. ár stb. Ezt a kaotikus helyzetet némiképp enyhíti a kötet végi soknyelvű szómutató. Collinder e müvében nem közölt rekonstruált alapnyelvi alakokat, de a Comparative Grammar of the Uralic Languages 405-415. oldalain publikált egy olyan listát, amelyben a FUV-beli címszó után megadta az általa rekonstruált alapnyelvi alakot. Habár Lakó György véleménye szerint (1957b) a szótár etimológiái alapvetően helytállóak, a mintegy 400 magyar adatban alig van vitás pont, de a szótár, hiánypótló jellege ellenére sem tudott igazán megkerülhetetlen alapművé válni. Ennek legalább három oka lehetett: az angol nyelvű kötetet Magyarországon nehezen lehetett beszerezni, Finnországban ezzel egy időben jelent meg a finn etimológiai szótár első kötete, s mindezek mellett a finnugor nyelvészek számára
