Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
36 Maticsák, Sándor A finn nyelvet és szellemet középpontba állító fennofil mozgalom - melynek lényegét legjobban talán Ivar Arwidsson fogalmazta meg: „Svédek nem vagyunk, oroszok nem akarunk lenni, nekünk finneknek kell lennünk!” - kiemelt szerepet tulajdonított a finn nép és nyelv őstörténetének. A finnugor eszme elterjesztésében úttörő szerepet játszott a fiatalon elhunyt Matias Aleksanteri Castrén (1813-1852), aki szibériai gyüjtőútjai során nemcsak a zürjénekről és az osztjákokról szerzett rengeteg információt, hanem tudományos módszerekkel igazolta a finnugor és a szamojéd nyelvek összetartozását. (Jellemző párhuzam, hogy míg őt hazatérése után szinte hősként tisztelték és tanszéket hoztak létre neki, addig hazánkban az ugyancsak tragikus véget ért Reguly Antal (1819-1858) gyűjtése visszhang és komoly elismerés nélkül maradt.) Castrén mellett elsősorban Ahlqvist, Genetz és Donner nevét kell megemlítenünk. August Ahlqvist (1826-1889) több finnugor nyelvvel (észt, vót, vepsze, mordvin, vogul, osztják) is foglalkozott. Arvid Genetz (1848-1915) először a finnségi nyelvek, majd a távolabbi rokonok (kólái lapp, cseremisz és permi nyelvek) történetét kutatta. A 19. század vége finnországi nyelvészetének vezéralakja Otto Donner (1835-1909) volt (életéről 1. Korhonen 1986: 98-105), aki a mai napig létező és nagy tekintélynek örvendő Finnugor Társaság létrehozása (1883) mellett két jelentős munkájával is beírta magát a finnugrisztika történetébe. Az egyik a Die gegenseitige Verwandtschaft der finnisch-ugrischen Sprachen c. müve volt, amelyben a nyelvcsaládunk szétválását és belső viszonyait vázolta fel, a másik pedig a Budenzével szinte egyidőben megjelent történeti-összehasonlító szótára, a Vergleichendes Wörterbuch der finnisch-ugrischen Sprachen (1874-1888) volt. A kortársak és utókor egybehangzó véleménye szerint Donner szótára alulmarad Budenzéval szemben. Ennek oka elsősorban az, hogy Donner - lévén eredetileg a szanszkrit és az összehasonlító indoeurópai nyelvészet tanára - „eredendő hibája az indogermán szófejtő irodalomból helytelenül átplántált gyökerészés, amely hellyel-közzel pompás észrevételekhez segíti ugyan, de sokkal többször, szinte lépten-nyomon veszélyes ingoványokra csábitja” (Zsirai 1937/1994: 547). Donner sokszor leválasztotta a tővéghangzókat és a képzőket, s a puszta töveket próbálta megfeleltetni más rokon nyelvek adatainak. A szótár finn címszavakra épül (ha az nincs, észt vagy magyar a címszó), a jelentéseket Donner németül adja meg. A betűrend (k, j, t, s, h, n, r, l) nehezen fejthető fel, viszont nincs szómutató. A magyarázó szöveg lényegesen kevesebb, mint Budenz szótárában, sokszor csak a puszta nyelvi adatok sorjáznak egymás után. A magyar szavak átírása a fonetikus írásjeleinek használata miatt meghökkentő, pl. üj ’új’, mr ’nyír’, kéz ’kéz’ (de: käzät), apä ’epe’, cillog, sürög. Egészen félrevezető pl. a szakad ige szócsaládja: sak-a-dni, sak, sak-a-s, sak-ga-t-ni, saka-sta-ni, sdg-ni (azaz szakadni, szak, szakasz, szaggatni, szakasztani, szegni).
