Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Maticsák Sándor: Finnugor etimológiai szótárak (Finno-Ugric etymological dictionaries) 33
34 Maticsák Sándor Az orvosi végzettségű Gyarmathi (aki már korábban is beleásta magát a nyelvészetbe, erről tanúskodik a latin mintáktól már elszakadó Okoskodva tanító Magyar Nyelvmestere) sokáig nyelvünk keleti rokonságát vallotta, de göttingeni tanulmányútján Schlözer hatására megbizonyosodott a finnugor eredetről. Itt, a kor kimagasló szellemi műhelyében írta meg Affinitás linguae Hungaricae cum linguis Fennicae originis grammatice demonstrata [A magyar nyelv grammatikailag bizonyított rokonsága a finn eredetű nyelvekkel] c. művét - felismerve azt, hogy a rokonság igazolásához nem elegendő két nyelvet összevetni. Munkájában a magyar, lapp, finn, észt és a többi kisebb finnugor nyelv rokonságát is bizonyítja, egyedül a csuvas megítélésében tévedett. Szóegyeztetéseiről Zsirai (1948-1950: 114—115) a következőket írja: „Lapp-magyar egyeztetései számra nézve sokszorosan felülmúlják Sajnovicsét; az észt-magyar rész is meglepően terjedelmes... A szóegyeztetések közt rengeteg a valószínűtlen, sőt a nyilvánvalóan hibás példa... Tárgyilagosan el kell azonban ismernünk, hogy ma is helyesnek tartott finnugor etimológiánknak tekintélyes százalékát Gyarmathi állította fel először, s hibái többnyire a hangmegfelelések szabályosságának fel nem ismeréséből erednek.” (Gyarmathi munkásságáról 1. még pl. Zsirai 1952, Gulya 1978.) Sajnos, Sajnovics és Gyarmathi fogadtatása Magyarországon nem bizonyult pozitívnak. Itt talán elég, ha Barcsay Ábrahám elhíresült versét idézzük: „Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, Ki Lapponiából hurcolja nyelvünket!” (a kérdéskörről részletesen 1. Domokos 1990: 45-102). A „halzsíros atyafiságot” elutasító kedvezőtlen légkör - a reformkornak a romantika lázában égő, a dicső múlt felé forduló korszellemével erősítve -, a dilettánsok és fantaszták országlása sok-sok évtizedre visszavetette nyelvünk eredetének tudományos kutatását, s csak a 19. század közepén indult gyors fejlődésnek a magyarországi történetiösszehasonlító nyelvészet, elsősorban Hunfalvy Pál és Budenz József révén, akik az ún. „ugor-török háborúban” végérvényesen igazolták a török eredetet valló Vámbéry Árminnal szemben nyelvünk finnugor származását. 2. A Magyar-ugor összehasonlító szótár. Hazánkban a 19. század második felének legjelentősebb finnugor nyelvésze (az egyébként német származású) Budenz József (1836-1892) volt. Életműve páratlanul gazdag: ő volt a budapesti egyetemen 1872-ben létesített urál-altaji tanszék első professzora, 1879-től ő szerkesztette a Nyelvtudományi Közleményeket, iskolateremtő munkássága legendás; s mindezek mellett számos korszakos müvet is írt a finnugor nyelvek összehasonlító alaktanáról, de foglalkozott a mordvinnal, cseremisszel, szamojéddal is, írt finn és csuvas nyelvtant, tanulmányokat készített a magyar igekötőkről stb. (munkásságáról I. pl. Munkácsi 1896, Zsirai 1937/1994: 529-541, Hajdú-Domokos 1978: 14-15, Kálmán 1978a, Kiss 1978: 48-50, Lakó 1980, Zaicz 1991a). Jelen kötet témáját szem előtt tartva most fő müvéről, a finnugor nyelvek első etimológiai szótáráról szólok.
