Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Cser András: A latin labiovelárisok fonológiai elemzéséhez (A phonological analysis of the Latin labiovelars) 337
340 Cser András pinguis ’kövér’ sanguis ’vér’ stinguere ’kioltani’ tinguere ’mártani’ (tingere alakban is) unguis ’köröm’ unguere ’kenni’ (ungere alakban is). Amint a felsorolásban jelezzük is, némely szavakban a (gu) szabadon váltakozik [g]-vel, pl. ninguit ~ ningit. A dolgozatban később visszatérünk arra, hogy ezek a tények, azaz a (gu) rendkívül szűk fonológiai eloszlása és kis számú lexikális előfordulása mit jelentenek fonológiai státuszára nézve. 3. A labiovelárisok fonológiai státuszára vonatkozó érvek 3.1. A gyakoriság kérdése Devine - Stephens (1977) azt állítja, hogy a (qu) szöveggyakorisága jóval magasabb, mint akár a [k]-é, akár a [w]-é.3 Ok ebből arra következtetnek, hogy a (qu) inkább elemzendő szegmentumként, mint szekvenciaként. Ugyanakkor a szerzők azt is elismerik, hogy a (qu) kiemelkedő szöveggyakorisága egyszerűen annak köszönhető, hogy majdnem mindegyik kérdőszóban és vonatkozó névmásban előfordul (pl. quis ’ki’, quid ’mi’, qui/quae/quod ’melyik’, quo ’hová’ stb.), továbbá előfordul a -que ’és’ klitikumban is (Devine - Stephens 1977: 94). Saját számításaink4 csak részben igazolják az ő általánosításaikat. Konkrétan a [w] gyakorisága majdnem kétszer olyan magas, mint a (qu)-é (38 865, illetve 20 225), és ez még akkor is így volna, ha a [w] előfordulásaiból kivonnánk a tévesen diftongusnak nevezett tautoszillabikus [aw] szekvenciákat (ez esetben 35 189, illetve 20 225 lenne). így tehát állításuk, miszerint a (qu) volna az egyetlen mássalhangzócsoport, amelynek magasabb a gyakorisága, mint a második tagjáé (Devine - Stephens 1977: 49), helytelennek tűnik. Ugyanakkor, ha a (qu) 3 ,,[I]f qu and gu are biphonemic, then к would be the only consonant which would be more frequent in clusters than in single occurrences: f(kw) + f(kC) > f((V)k(V))... and kw would be the only cluster which would be more frequent than all other occurrences of the second consonant of that cluster: f(kw) > f(w)” Devine - Stephens (1977: 49). 4 A mássalhangzók szöveggyakoriságát egy saját összeállítású korpuszon mértük, amely a Kr. e. és a Kr. u. 1. század különböző szerzőit és műfajait reprezentálja, összesen 191 025 szónyi (1 101 173 leütésnyi) szöveganyaggal, és konkrétan a következő műveket foglalja magában: Res gestae divi Augusti (más néven Monumentum Ancyranum), Iulius Caesar: Commentarii de bello civili, Cicero: Brutus, De legibus, Pro Archia poéta és Pro Quinctio, Ovidius: Amores, Persius: Saturae, Sallustius: Bellum Catilinae, Statius: Silvae és Vergilius: Georgica.
