Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Monti László: „Vanni vagy nem vanni" ’to be or not to be’, avagy létige és kopula az uráli nyelvekben („To be or not to be” or the existential verb and the copula in the Uralic languages) 7

Létige és kopula az uráli nyelvekben

25

meg az osztják nyelvjárások szókincsét abból a szempontból, miképpen fejezik ki a ’sich befinden’ fogalmát. Arra a következtetésre jutott, hogy e téren meglepően nagy a választék:

(1) a FU *wole- ’sein, werden’ ige ’leben etc.’jelentésű folytatója,

(2) az ösosztj. *wás- ~ *wos- ige ’jemand sein, irgendwo sein’ képviselője,

(3) a ’sitzen, stehen’ jelentésű (V) amas-, (Trj) amas-,

(4) a csak nominális állítmány (Schiefer 1974: 111).

Az (l) és (2) típusra fentebb több példa is látható. A (3)-ra Schiefer nyomán idézek egy példát: osztj. V сёка siikkaij táyina l’är/kawsa amas wal ’на очень красивом месте кладбище находится’ (Tereskin 1961: 102); úgy tűnik, а vogulban is hasonló a helyzet, vö. T ön-, So ünl- stb. ’sitzen, liegen, stehen, wohnen’ (MSFOu 180: 30-31, WWb 695-696). Természetesen а (4) típusba tartozik a predikativizáló partikulával ellátott nominális állítmányú szerkezet is (ezekről 1. Flonti 1992, 1993).

3. A fentiekben láttuk, hogy kopulaként rendszerint a létige funkcionál, de vannak a nyelvcsalád egyes tagjaiban predikativizáló suffíxumok és partikulák is (1. 1.1.5.). Ebben az összefüggésben indokolt szólni arról is, hogy jelen időben a kopula lehet Ф is.

A finnségi nyelvek közül a vepszében gyakori a kopula nélküli mondat, pl. mec edahan d'i/ci ’лес очень далеко’ (Zajceva - Mullonen 1969: 7, 12), továbbá a déli lappban is előfordul, pl. satne puories ’ö öreg’ (Lakó 1991: 17). A fmnségivel és a lappal kapcsolatban még vö. Schlachter 1970: 179.

A cseremisz nominális mondatban „A főnév állhat ragozott alakban (legtöbbször inesszívuszban): Vj. eper-lekmars közi ásta ’a folyó forrása az erdőben [van]’. Ha a létezés ténye hangsúlyozott, kitehetik a ’van’ igét: Vj. muca-alSar mucasta u!3 ’a fürdőházi vízmerítő edény a fürdőházban van’” (Bereczki 1990: 75).

A votjákban „Névszói állítmányként állhat főnév, melléknév, számnév, igenév és határozószó is, pl. viznan ner biz ’a horgászbot hosszú’, so dietis ’ő tanár’... A névszói állítmány jelen idejű alakjai a létige nélkül állnak, pl. ... mon tatin ser muri ’én idegen vagyok itt’” (Csúcs 1990: 62).

A zürjénben „Az állítmány lehet igei (verbum finitum) és névszói-igei... A névszói-igei állítmány igei részként a jelen idő kivételével a létige {vei-, lo-) szokott szerepelni. A jelen időben az igei rész elmarad... Például: bat’is síién kuznec ’az apja kovács’” (Rédei 1978a: 93, még 1. Rédei 1978b: 122).

Az osztjákban „A nominális és existentialis mondatokban a jelen idejű igeinévszói állítmány 1. és 2. személyben copula vagy puszta névszó segítségével fejezhető ki, 3. személyben pedig praedicativ particulával vagy személyjeles [= számjeles!] névszóval. Múlt időben kötelező a copula” (Honti 1986: 97), pl. Vj ma morta/moray (wasam) ’én egészséges vagyok’, Ко mcijém (nsam)