Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Monti László: „Vanni vagy nem vanni" ’to be or not to be’, avagy létige és kopula az uráli nyelvekben („To be or not to be” or the existential verb and the copula in the Uralic languages) 7
Létige és kopula az uráli nyelvekben 23 (1) Amint fentebb már volt róla szó, a permi nyelvekben a létige paradigmája kiegészüléses, a FU *wole- ’sein, werden’ paradigmájába beépültek a FU *le’sein, werden, leben’ egyes alakjai. (2) Az indoeurópai nyelvek körének legrégibb szókincséből álljon itt egy példasor: görög émí ~ latin est ~ német ist ~ orosz есть, angol be ~ német bi-n, bi-st ~ latin fit-i ~ orosz бы-ть, angol was, were ~ német war, wäre, angol are ~ ónorvég erű (vö. Buck 1988: 635). Újabb kori szuppletív létigét találunk némely újlatin nyelvekben is, amelyekben a latin esse létige és a stare ’áll’ olvadt többékevésbé egybe, pl. olasz essere ’van’ (< vulgáris latin essere < latin esse ’van’) ~ stato participium perfecti (< latin statum < stare ’áll’), francia étre ’van’ (< vulgáris latin essere < latin esse) ~ été participium perfecti (< latin statum < stare ’áll’); az olaszban az essere ’van’ mellett megmaradt a stare ’áll’ is, míg a franciában csak az étre ’van’ létezik, az ’áll’ fogalmát körülírással fejezik ki, pl. se tenir debout, étre(\) debout!’ Ehhez vö. „Words for ’be’, denoting existence and serving as the copula, are mostly derived from two IE roots, of which one (*ex-) was the most colorless, while the other (*bheu-, *bhii-) evidently had the primary sense of’come into being, become’. Other roots, meaning ’remain, stay’, ’stand’, or ’sit’, have furnished some of the forms. Nearly everywhere two or more of these roots supplement each other in the complete verb” (Buck 1988: 635; még vö. Hegedűs 2012: 164-165). Feltűnő, hogy a másik központi latin segédige is többé vagy kevésbé átadta a helyét az újlatin nyelvek némelyikében egy másik latin ige folytatóinak: a habere ’birtokol’ funkcióját ma a teuere ’tart’ folytatója látja el a spanyolban, a katalánban, a portugálban, periferikusán az olaszban és a románban is, de így már a latinban is megvolt. Az indoeurópai létige vagy létigék szuppletív kavalkádját (új)latin, germán és szláv példákkal és azok etimológiai hátterével lehet szemléltetni azt igazolandó, hogy az uráli nyelvek létigéinek körében tapasztalható szuppletevizmusok, váratlan, „rendellenes” tőváltakozások egyáltalán nem tekinthetők valamiféle rendellenességnek. Az európai indoeurópai nyelvek egyes csoportjai létigéinek szuppletivizmusát a LU-beli írásomban szemléltetem (Honti 2013b). 1.2. Szamojéd létigék A szamojédban három létige van. Ezeket Janhunen (1977) szamojéd etimológiai szótára közli, és Katzschmann (1986: 107-124) monográfiája ismerteti részletesebben hangtörténetileg, morfológiailag és szintaktikailag. Sa „*ӓә- (? ~ *äS-, *3-) ’sein’ // ng imp. sg. 2. (Pr) rjua’, (T) t/о”, vgl. sg. 1. (C) eit'um, va (M) isa / en (C) aor. sg 1. aro ’, (T) sg. 3. t/a, vgl. va (T) e( / neT (T) aor. sg. 3. tja, (L) О sg. 1. t/ä(Sm ”3, vgl. va (T) t/эсь, (L) C tjäe§ (< *aS-j- ~ 6 6 Megjegyzendő, hogy a magyar áll igének is volt ’él; leben | létezik; existieren’ jelentése (TESz 1: 136; még vö. Horger 1924/2001: 15), sőt egy igekötős származékának ma is van legalább részben: fennáll ’létezik; existieren’, vö. német bestehen, entstehen.
