Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
Az igekötő + ige szerkezet szemantikája 211 13. ábra Az el igekötő összegző jelentésszerkezetének kiinduló és végpontja A 13. ábra az el igekötö összegző jelentésszerkezetében az ösvény kiinduló és végpontját ábrázolja. Az első négyszög a közel levés pillanatnyi állapotát, a második négyszög a távol levés pillanatnyi állapotát ábrázolja. 14. ábra Az el igekötő összegző jelentésszerkezete referenciakeretben ► meg A meg igekötő hosszú ideje teljes mértékben grammatikalizálódott, eredeti irányulás jelentése deszemantizálódott, és más funkciói, főképp perfektuáló hatása maradt meg. A meg igekötő irányjelentése ’hátra’, ’vissza’ volt (1. J. Soltész 1959: 30). A meg igekötő eredetibb irányjelölő jelentésben csak néhány igekötős igében mutatható ki, részben elemzéssel, tehát az ezredforduló magyar anyanyelvű beszélői számára a meg igekötő ezekben az igékben nem jelent feltétlenül visszafelé irányulást. Ilyen igék történeti jelentésükben a következők (vö. J. Soltész 1959: 30-33): (28) megfordít ’visszafordít’, megfordul ’visszafordul’, megjön ’visszajön’, megtér ’visszatér’, megad ’visszaad’, megfizet ’visszafizet’, megtérít ’visszatérít’, megtérül ’visszatérni’, megmarad ’visszamarad’, megkér ’visszakér’, megkíván ’visszakíván’, megfelel ’párbeszédben visszafelel’,
