Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187

Az igekötő + ige szerkezet szemantikája 205

Az 5. ábra a ki igekötő összegző jelentésszerkezetében az ösvény kiinduló és végpontját ábrázolja a kifelé irányulásban. Az első négyszög a bentlevés pillanatnyi állapotát, a második négyszög a kintlevés pillanatnyi állapotát ábrázolja. A nagyobb karika a körülhatárolt tér, a másodlagos figura, az első landmark, Imi, a kisebb, vastagabb karika az ösvényen a kezdőponttól a végpont felé irányuló entitás, elsődleges figura, trajektor, tr. A második landmark, lm2 a kintlevés tere, a négyszög által határolva. A két négyszög közötti nyíl az ösvényt jelképezi. A referenciapontot nem tartalmazza az ábra.

6. ábra

A ki igekötő összegző jelentésszerkezete referenciakeretben

A 6. ábrán az összegző feldolgozási módot az egymásba érő kisebb karikák jelzik, mint a körülhatárolt térből kifelé irányuló entitás pillanatnyi állapotait az ösvényen végig. Az ösvényt a szaggatott nyíl jelöli. A < jel a referenciapontot, a konceptualizáló nézőpontját, perspektivikus kiindulópontját jelzi; az ábrán jelképes az elhelyezkedése, mert nincsen helyhez kötve.

be

A be igekötő elsődleges jelentése röviden: egy entitás térben (vízszintesen) befelé irányul egy ösvényen (1. a 7. és 8. ábrát). Kezdő pillanatnyi állapotban kívül van egy tartályon, az ösvény végén belül van a tartályban, a feldolgozásban úgy, hogy az összes korábbi pillanatnyi állapot egyetlen szerkezetben kumulatív módon jelen van. A be igekötő elsődleges jelentése: egy entitás (elsődleges figura, trajektor, tr) egy ösvény elején, kezdő pillanatnyi állapotban egy körülhatárolt térben mint első landmarkban (Imi) van, az ösvény cél részéhez, a végponthoz (második landmark, lm2) képest kint; az ösvény végén belül van a körülhatárolt téren (a lm2-n belül), a feldolgozásban úgy, hogy az összes köztes pillanatnyi állapot egyetlen szerkezetben kumulatív módon jelen van. A referenciakeretben a referenciapont, a viszonyítási pont, amihez képest az ösvény leképeződik, elsődlegesen az emberi test, ennek analógiájára bármelyik további típus. A két landmark (másodlagos figura) az ösvény kezdő- és végpontja; a végpont körülhatárolt fizikai tér, amelynek határai átjárhatók; a kezdőpont a körülhatárolt fizikai