Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
Az igekötő + ige szerkezet szemantikája 203 4. Az ősi magyar igekötők jelentésszerkezete Az alábbiakban az ősi magyar igekötők elsődleges jelentésének leírása következik. A leírás Langacker (1987) és Heine (1997) relációs szerkezetek jelentését modelláló elmélete alapján készült, a tér konceptualizációs módjainak és nyelvi kifejezésmódjainak általános jellemzői alapján (1. az előző részben). Miképp fentebb már említtetett, az igekötő térbeli irányultságot fejez ki, egy a figyelem középpontjában álló figura térbeli irányultságát egy térben elhelyezkedő ösvény elemi szakaszaihoz, azokkal együtt kezdő és végpontjához viszonyítva. Ez az elemzési mód összhangban áll a kognitív nyelvészet elméletével és módszertanával. A keret a szemantikai szerkezetek részletezettségének fogalmi alapjaira, végső soron pszichológiai megalapozottságára épít. A részletezettség, a granulált leírás kidolgozásbeli indokoltságát alátámasztják pszicholingvisztikai vizsgálatok (vö. Sandra - Rice 1995). A részletező, granulált leírás módszertana az igekötős igék jelentéseinek variabilitásában, e szemantikai változatosság és poliszémikusság tárgyalásában is hasznosnak bizonyul (ez utóbbi már nem tárgya a jelen tanulmánynak). Az igekötők elsődleges jelentésének részletes leírása tartalmazza az elsődleges jelentés belső variabilitását is, a landmarkok (az ösvény kezdő- és végpontja), az ösvény jellege és a referenciakeretbeli referenciapont jellegének változataiban. A referenciapont fogalmi, szemantikai jellegének következményei vannak az igekötő és az ige összekapcsolódás i lehetőségeiben, az igekötős ige vonzatainak szelekciós hálózatában, az igekötős ige mondatszemantikájában. Az igekötő jelentésének leírása részben az önmagában vett igekötő vizsgálatával lehetséges. Azonban az igekötő csak meghatározott helyzetekben áll magában, például kérdésre adott válaszban: (12) - Elmégy?-El. Ezekben az esetekben az igekötő reprezentálja a szintaktikailag és retorikailag teljes választ (itt például ’Igen, elmegyek.’). Az igekötő ilyen funkciója nem témája a jelen tanulmánynak. Az igekötő magában álló vizsgálata dekontextualizációval lehetséges. A dekontextualizáció azonban korlátozott lehetőség csupán: demonstrálni kontextuálisan lehet, igével, ahol az ige, valamint a kidolgozott figurák (főnévi megnevezésű alany, határozó) jelentése már hat az igekötő jelentésére. Továbbá minden dekontextualizált, metanyelvi említés elkerülhetetlenül behív valamilyen megszokott kontextust, legalább sematikus szinten. A kérdés összefügg a leíró vizsgálat egy másik tényezőjével, az elsődleges jelentés középpontba állításával. A poliszém jelentés hálózat elsődleges jelentése általában az a jelentés, amely- a legközvetlenebb tapasztalaton alapul,
