Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
Az igekötö + ige szerkezet szemantikája 201 retekből alakult ki, nem máshonnan. Az igekötők szemantikai tartalmának fogalmi korlátozottsága általában jellemző a grammatikai elemekre, szemben a lexikai elemekkel. Ez a korlátozottság megvalósul a kései és kevéssé grammatikalizálódott igekötők, például az agyon vagy tönkre esetében is: az ilyen igekötők jelentésének is van térbeli tartalmi része (’fizikai tárgy + ráirányulás’). Az igekötők egyes elsődleges jelentéseiből, a fizikai térbeli irányultságokból rendszer áll össze. Ennek a rendszernek a térbeli kiindulópontja eredendően az emberi test, a beszélő ember nézőpontbeli kiindulópontja, ahonnan a tér testből érzékelhető különböző irányai és térrészei konceptualizálódnak az igekötőkben. A beszélő saját testi kiindulópontja az igekötők térrendszerében külső kiindulópontba is kihelyeződött. A beszélő teste a kiindulópont (referenciapont): (8) Felemelem a kezemet. Egyes szám harmadik személyben külső tárgy a kiindulópont (referenciapont): (9) Péter felmegy a dombra. 3.4. A FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL sémának van idővonatkozása. Ez az idővonatkozás azonban különbözik az igéétől. Az igekötő a temporalitást összegző szerkezetként képezi le, egyidejű és nem egymásra következő pillanatnyi állapotok soraként: „miközben az egyes állapotok természetes sorrendjükben férhetők hozzá, összegzésen mennek át, azaz mentálisan egymásra helyeződnek [...] a feldolgozási idő minden pillanatában a fókuszált fogalom a letapogatás során addig feldolgozott konfigurációkat egyszerre tartalmazza” (Langacker 2008: 111; 1. még Langacker 1987: 248-253). Vagyis általában az esemény, az igekötők esetében az irányulás komponens állapotait időben kiterjedve dolgozza fel a beszélő és a hallgató, de holisztikusán tapogatja le azokat. Az ige inherens temporalitása pillanatnyi állapotok, a most-pontok egymásra következéséből áll össze. Az atemporális relációkat tartalmazó nyelvi elemek, így az igekötő szemantikai szerkezetében a pillanatnyi állapotok feldolgozása nem szekvenciális, hanem összegző abban az értelemben, hogy a pillanatnyi állapotok egyszerre, egyetlen feldolgozó műveletben együtt érthetők. A komponens állapotok kumulatív jelleggel kapcsolódnak össze, úgy, hogy egyidejűleg megjelennek és hozzáférhetők. Az igekötőben a pillanatnyi állapotok pillanatnyi térbeli helyzetek az ösvényen. Az igekötöben a FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL séma irányulást fejez ki, a teljes ösvény minden egyes pontját, másképp fogalmazva pillanatnyi állapotát egyetlen fogalmi szerkezetben dolgozza fel a konceptualizáló, kontiguus egységként. A be igekötő jelentésszerkezete a kintlevés mint kezdőállapot (forrás) és a bentlevés mint végállapot (cél), valamint az ösvényen lévő, a két szélső állapot közötti összes pillanatnyi állapot kumulatív feldolgozását tartalmazza. A 3. ábra a (10) mondatbeli bemegy ige perspektíváit jelentésszerke
