Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
200 Tolcsvai Nagy Gábor a figyelem előterében áll, ez az elsődleges figura (a trajektor), a másik kettő a másodlagos figura (a landmark), ezekhez viszonyítható az elsődleges figura. Az irányulás fogalmi és szemantikai specifikáció szerint kategorizálódik, a FORRÁS - ÖSVÉNY — CÉL séma fogalmi struktúrája szerint. (5) Az igekötők elsődleges jelentésükben prototipikusan térbeli irányulást fejeznek ki: egy figura egy ösvényen irányul egy kezdőpontból egy cél felé. A FORRÁS - ÖSVÉNY - CÉL séma szerinti irányulás nem mozgás, és nincs szekvenciális múlt - jelen-jövő szerkezete. Ugyanakkor az irányulás tartalmaz nagymértékben sematizált eseményszerkezetet. A FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL séma alapja az a leképezés, hogy minden mozgó dolog valahonnan valahová tart (Lakoff 1987: 275). A séma alapját adó testi tapasztalat az ember saját testrészeinek, végtagjainak, illetve saját testének mozgásából származik. A séma strukturális összetevői: FORRÁS (kezdőpont), CÉL (végpont), ÖSVÉNY (a forrást és a célt összekötő kontiguus helyek, helyzetek egymásra következése), IRÁNY (a cél felé mutat). A forrástól a cél felé tartó dolog az ösvény minden menet közbeni pontján áthalad, de nem mindegyik profilálódik feltétlenül (a be vagy a fel igekötő esetében a közbenső helyzetek nem profi látódnak, az át vagy a keresztül igekötő esetében viszont profilátódnak). A FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL séma az igekötő szemantikai szerkezetében specifikusan valósul meg. Az irányulás leképezésében a forrás, vagyis a kezdőpont és a cél, vagyis a végpont profilálódhat, előtérbe kerülhet: (6) a. be a házba a kertből b. fel a pincéből a padlásra Általánosítva ekképp rögzíthető: (7) irányulás valahonnan valahová A profilálódás függ az igekötőhöz kapcsolódó igének és a mondat további elemeinek a jelentésétől. 3.3. A magyar igekötők fogalmi tartalma topológiai rendszert alkot, térfogalmak topológiai rendszerét. Ez a tulajdonságuk összhangban áll a grammatikai elemek általános fogalmi megalapozásával: „ha a grammatikai specifikációk általánosan megegyeznek a (nyelvi) kognitív strukturálással, akkor annak a struktúrának a természete nagymértékben viszonylagos, topológiai, kvalitatív vagy megközelítő, inkább, mint abszolút, euklidészi, kvantitatív vagy pontosító” Talmy (2000: 28). Az igekötők elsődleges jelentésükben prototipikusan valamilyen térviszonyt fejeznek ki, szemantikai szerkezetük a térrel kapcsolatos tapasztalati alapú isme
