Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187

Az igekötő + ige szerkezet szemantikája

199

A magyar igekötők szemantikai rendszerét a referenciakeret és a trajektorlandmark megoszlás modelljeivel lehet a legrészletesebben leírni. A referenciakeret modelljével az irányulás mint térviszony perspektiváltságát lehet bemutatni: az irányulás valahonnan valahová tart, mindig valamely konceptualizáló perspektívából megkonstruálva (a perspektiváltságra és a nézőpontra 1. Sanders - Spooren 1997, Tolcsvai Nagy 2013: 146-151). Az irányulás térbeli feldolgozása nem abszolút paraméterekkel történik, hanem a megismerés perspektiváló keretében. A referenciakeretben a deiktikus és referenciális központ elsődlegesen a beszélő: az egyes igekötők által kifejezett térviszony elsődleges figurája a beszélőhöz mint testben létező, önmagát és környezetét észlelő entitáshoz viszonyul. Ez a deiktikus központ kihelyeződik más fizikai testekre, többnyire már nem deiktikusan, de referenciapontként, az igekötők igen részletes térrendszerben érvényesülve.

Például a fel igekötő referenciapont szerint különböző konstruálásokban funkcionál:

a) deiktikus, a referenciaközpont az önmagára vonatkoztatott emberi test: a felfelé irányulás az emberi test kanonikus álló alakjához képest a test felső része (fej) felé az alsó része (láb) felől történik: egyes szám első személyben felemelem a kezemet; egyes szám harmadik személyben ez a viszony kivetítődik nem deiktikusan (felemeli a kezét).

b) tárgy, a referenciapont valamely résztvevő mint fizikai tárgy, test (második landmark, lm2), elsődleges figurája az az entitás, amely a felfelé irányulás tárgya: Péter este feljön hozzám',

c) tereptárgy a referenciapont: valamely tárgy térben való elhelyezkedése, felfelé irányulása más fizikai tárgyak (testek) viszonyában történik: Péter felmegy a hegyre',

d) kardinális, a referenciapont embertől független, abszolút viszonyítási pont: felmegy északra.

Az egyes igekötők önmagukban a trajektor-landmark megoszlás szerint modellálhatok.

Egy referenciakeretben egy referenciaponthoz viszonyítva két figura fizikai térbeli viszonya egy FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL térbeli kiterjedésen specifikusan irányulásban konstruálódik meg. A referenciapont (referenciális központ) az emberi test vagy más tárgy vagy természeti tereptárgy, kardinális pont. A referenciapont azonos lehet az térbeli irányulás egyik figurájával, de különbözhet is tőle.

A referenciakereten belül az igekötő által kifejezett térviszony három sematikus figura (valamely dolgot sematikusan jelölő szemantikai alszerkezet) által képeződik le: a trajektor, tehát egy sematikusan jelölt fizikai tárgy térbeli helyzete a térben történő irányultsága alapján konstruálódik meg, két másik figura (landmark), egy ösvény két végpontján lévő két másik sematikusan jelölt fizikai tárgy térbeli elhelyezkedéséhez képest. A három figura által jelölt tárgy közül az egyik