Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
196 Tolcsvai Nagy Gábor 3.1. Az igekötő általános szemantikai jellemzőinek részletes leírása bemutatja az igéhez kapcsolódás motivációs alapjait. (3) Az igekötő jelentése jelentős mértékben sematizált. A sematizáltsági mérték fokozat kérdése: az alapszófajok (ige, főnév, melléknév) jelentésszerkezete számos alszerkezetből áll, részletes, kidolgozott, vagyis nagy mennyiségű és viszonylag nagy mértékben specifikált információt tartalmaz. A grammatikai elemek jelentésszerkezete kevés alszerkezetből áll, nem részletes, kis mennyiségű és kis mértékben specifikált információt tartalmaz. A grammatikai elemek sematizáltsága is eltérő: a többes szám jele, a tárgyrag jelentése nagymértékben sematikus, a határozórag jelentésszerkezete részletesebb, az igekötő vagy a névmás jelentésszerkezete pedig még részletezettebb lehet. A lexikai és a grammatikai elemek közötti határ nem éles, inkább átmeneti a jelentések összetettsége szempontjából. (4) Az igekötők sematizált jellege grammatikalizáció eredménye. A grammatikalizáció során egy korábbi összetett jelentésszerkezetből néhány releváns alszerkezet marad meg, amelyek kiegészülhetnek még továbbiakkal (a grammatikalizáció modelljére vö. Heine 1993: 53-70, Heine - Claudie - Hünnemeyer 1991, Dér 2008, magyar vonatkozásaira 1. D. Mátai 2007). Az igekötő kialakulásának egyik összetevője az absztrahálódás: a deszemantizáció, vagyis szemantikai sematizálódás és egyúttal a más irányú bővülés (1. Sweetser 1988, Ladányi 1999, Hopper - Traugott 2003), amely folyamat az eredetibb részletesebb szemantikai szerkezet egyes elemeinek eltűnésével, más elemek előtérbe kerülésével, valamint új elemek megjelenésével jár. A be igekötő jelentése a bél főnév történeti előzményéből grammatikalizálódva elvesztette az eredetibb dologfogalom számos jellemzőjét, közben kiegészült az eseményszerkezet és az összegző feldolgozás (letapogatás) összetevőivel3: miközben a főnévi előzmény jelentésének nincsen eseményszerkezete, az igekötőnek van. Az igekötő kialakulásának másik fontos grammatikalizációs jellemzője a fonológiai erózió: az ősi igekötők, és a későbbiek jó része is egy szótagos elemmé történetileg vált. Szintén a grammatikalizáció eredménye a nem teljes klitizálódás: az igekötő nyelvi egységet képez az igével, szemantikailag nem autonóm, feldolgozásához más fogalom előhívása szükséges; ugyanakkor az igekötő elválhat az igétől, klitizálódása nem teljes. A dekategorizáció is kimutatható az igekötők történetében: eredetibb szintaktikai tulajdonságai egy részét (például a főnév általános kapcsolódási lehetőségeit) elveszítette. Az igekötők az eredetibb kategoriális kialakulásuk után tovább grammatikalizálódtak, amikor funkciójuk például az irányjelölésből a per-3 Az összegző feldolgozás magyarázatát 1. lejjebb, a FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL séma tárgyalásánál.
