Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Tolcsvai Nagy Gábor: Az igekötő + ige szerkezet szemantikája (The semantics of pre verb + verb constructions) 187
Az igekötő + ige szerkezet szemantikája 197 fektiváló szerepbe váltott át. Az igekötők eltérő grammatikalizációs fokon állnak az ezredfordulón. A meg igekötő hosszú történeti korok óta szinte teljes mértékben grammatikalizálódott, míg a be vagy a ki megtartotta elsődleges irányjelölő jelentését is. Az igekötő történeti funkcionális alakulása kikerülhetetlen tényező jelentésszerkezetének, tágabban funkcióinak a leírásában, hiszen a történeti folyamat jól mutathatja a funkciókat megalapozó motivációs tényezőket, valamint a szinkrón variabilitás mélyebb okait. 3.2. Az igekötő jelentésszerkezete kevés elemet tartalmaz: alapvetően három sematikus figura irányulás szerinti térbeli viszonyát. E viszonyban az egyik figura a figyelem előterében áll (ez a trajektor, tr, elsődleges figura). Az elsődleges figura konstruálása két másodlagos figurához, landmarkhoz (jele lm) viszonyítva történik meg. Az igekötő az irányulást prototipikusan annak kezdő és végpontján jelöli: a kezdőpont az első landmark (Imi), a végpont a második landmark (lm2). A be igekötő a BEFELÉ IRÁNYULÁS fogalmát képezi le úgy, hogy egy figura (valamely fizikai tárgy) irányulása egy ösvényen annak kezdőpontjából (Imi) egy másik figura, második landmark (lm2; valamely körülhatárolt, de átjárható tér) belsejébe irányul. Az igekötők elsődleges jelentése térviszonyt képez le (a térszemantikára 1. Zlatev 2007, Lukács - Király - Racsmány - Pléh szerk. 2003, Tolcsvai Nagy 2013: 65-71). A tér fogalmi és szemantikai leképezése az igekötő meghatározó tényezője. Megvizsgálandó, hogy a kognitív szemantika egymással rokon térszemantikai modelljei közül melyik a legalkalmasabb az igekötő térleképezésének leírására, akár módosításokkal: a) a szemantikai primitívek vagy archetípusok rendszere, b) a trajektor-landmark megkülönböztetés, és c) a referenciakeret modellje. A tér fogalmi leképezését szemantikai primitívek nyelvtől független rendszerében tartja számon Wierzbicka (1996), kissé más keretben Lakoff (1987), és Johnson (1987) is képi sémák reprezentációiban. E magyarázatban például az ÖSVÉNY fogalma nyelv előtti konceptualizáció eredménye, amely sémaként segíti a térrel kapcsolatos szemantikai szerkezetek létrehozását és megértését. A tér fogalmi leképezését Langacker (1987, 1999) kognitív grammatikája a trajektor-landmark megoszlásban, azaz viszonyban modellálja. A trajektor-landmark megoszlás az előtér-háttér megkülönböztetésen alapul, azon belül egy elsődleges figura profilálásán egy vagy több másodlagos figura mint háttér viszonyában. A tér leképezése itt a tér egy elemének, részletének a leképezése a tér más elemeihez viszonyítva. A trajektor-landmark megoszlás a figyelem aktuális irányításától függ, a pillanatnyi beszélő konceptualizációjának keretében. A trajektor-landmark megoszlás konvencionált formája a térjelölésben az angol elöljárószók paradigmája, a magyar igekötők vagy határozóragok rendszere. (A tra-
