Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Kelemen Ivett: Pluratívák morfoszemantikai vizsgálata az északi lappban (The morphosemantics of pluratives in Northern Sami) 171
174 Kelemen Ivett szó pótol.3 (Ez utóbbi azonban elméletileg bizonytalan, egyes szakemberek elfogadják, mások azonban elvetik ezt a lehetőséget) Az viszont tény, hogy a gyakorlatban mindig numerusváltás történik. c) Az állomány bővítése is kétféleképpen mehet végbe, mivel az új szó (Braun terminológiájával: Neubildung) fogalma jelen esetben nem egészen egyértelmű. Különbséget kell ugyanis tenni az új szó keletkezése és az analógia között, ami csak a már meglévő formális képzéseknek és használatnak a mechanikus utánzása, szemben az új szóalkotással, melyet „szemantikai szükség” idéz elő, mivel az adott nyelv egy bizonyos dolog megnevezésére nem rendelkezik kész szóalakkal (Braun 1930: 30-31). Új szavak organikus keletkezése a plurale tantumok esetén az ún. „átmeneti többes” (Übergangsplural) kategóriájával igazolható. Ezek olyan alakok, amelyek a normál (logikus) többes mellett is előfordulnak, ám ha összehasonlítjuk vele, akkor már új, egységes jelentést hordoznak. Ezek tehát még nem igazi plurale tantumok, de bizonyos körülmények között azzá tudnak fejlődni. Az átmeneti többes tehát - akárcsak a plurale tantum - a nyelvi kifejezéstár egy bizonyos kategóriája, pl. or. карты ’kártyák’ ~ ’kártyajáték’ (Braun 1930: 33, 34). Saas (1965) ezt a kategóriát részleges plurale tantumoknak nevezi (Partiéle Pl. Tantum). Ezek valódi értelemben véve nem tisztán többes számúak: a kizárólag többes számban előforduló jelentés mellett (pl. lat. rostra ’szónoki emelvény’) van egy jelentésében eltérő egyes számú alak, ehhez tartozó egyedi többes számmal (lat. rostrum/rostra ’hajóorr/ok’) (Saas 1965: 3). Mindezek mellett egy további kategória megkülönböztetésére is szükség van az olyan objektumok jelölésére, amelyek megnevezésére egyes szám is használható volna, de általában inkább többes számban áll, mivel többes formában vált megszokottá. Az átmeneti többes legfontosabb kritériuma, az egységes jelentés itt hiányzik, ezért szükséges elkülöníteni a fent említett csoporttól. Ezt Braun megszokásból adódó többesnek (Gewohnheitsplural) (Braun 1930: 37), Saas (1965) pedig potenciális plurale tantumnak (Potentiéle Pl. Tantum) nevezi. Ezekről akkor beszélhetünk, ha az adott főnévnek egyes és többes számú alakja is van, de a többes szám használata kapcsán kérdéses, hogy vajon egy „valódi”, egyedi többes számú alakról van-e szó, vagy pedig olyan ún. egységpluraliáról (Einheitsplural),4 mely általában csak nagyon csekély, de annál érdekesebb jelentéskülönbséggel rendelkezik az egyes számú alakhoz képest. 3 Saas szerint az is megesett, hogy plurale tantumok teljes értékű egyes számú alakkal egészültek ki, és így egyedi, logikus többes számú alakokká fejlődtek (Saas 1965: 3). 4 Több, elkülöníthető egyedből felépülő egység. Fajtái: a) az egységet alkotó egyedek hasonlóak: Masern ’gabona’, Wogen ’mérleg’; b) az egységet alkotó egyedek különbözőek: Eingeweide ’zsigerek’, Gezeiten ’árapály’; c) az egyes részek már nem transzparensek: Ostern ’húsvét’, Pfingsten ’pünkösd’ (Behagel 1923: 459-461).
