Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Monti László: „Vanni vagy nem vanni" ’to be or not to be’, avagy létige és kopula az uráli nyelvekben („To be or not to be” or the existential verb and the copula in the Uralic languages) 7

16

HoNTi László

/-elemű (ősosztj. *wál- ~ *wol- ~ ősvog. *ül- ~ *al-) természetesen a ma. val- ~ vol- és a fi. öle- etimológiai megfelelője, míg az s elemű (ősosztj. *wás- ~ *wos-, ősvog. *ás-) eredete rejtélyesnek tűnik. Régóta kísért bennem a gondolat, hogy ez utóbbi esetleg az önállóvá lett obi-ugor alapnyelv és valamilyen iráni nyelv(ek) közti érintkezések tanúja, vagyis az obi-ugor *wás— *wos- iráni jövevényszó lehet. A témát alaposan feldolgozott Korenchy Éva könyvében (1972) nem szerepel e szó, ami azt is jelenti, hogy soha senkiben nem is merült fel e gondolat. Ebben nyilván annak is szerepe lehetett, hogy

(1) a kétféle obi-ugor ige hasonló funkciójú, és mindössze egy mássalhangzóban különbözik egymástól, tehát etimológiai összetartozásuk éppenséggel nem tűnt teljesen lehetetlennek (Munkácsi és Klemm kísérletezett is ilyen magyarázattal, amint fentebb láthattuk),

(2) a FU *wole- ’sein, werden’ és az U *elä- ’leben’ igék folytatóinak az obiugor alapnyelvben bekövetkezett egybeesése aligha lehet független a kopulativ funkciót betöltő, s elemű jövevényige megjelenésétől (a ’leben’ nem tűnt el nyomtalanul az obi-ugorból, egyes derivátumaiban ugyanis megőrződött, 1. UEW 1: 73, még vö. Klemm 1923-1927: 401; erről a kérdésről 1. még alább),

(3) igék sokkal ritkábban szoktak egyik nyelvből a másikba átkerülni, mint névszók.

Az indoeurópai létigetövek egyikének iráni képviselőjét gyanítom az obiugor *wás- ~ *wos- forrásaként. A szóbajöhető (IE *h:es- >) ősindoiráni alak az *as- ’sein’ (> sg. 3. óperzsa as-tiy ’ist’, óind ás-ti ~ gör. sori, lat. est, gót ist) (Brandenstein - Mayrhofer 1964: 71, Mayrhofer 1992: 145; még vö. Walde - Рокоту 1930: 160 kk., Mann 1984-1987: 253) lehetett, amely az obi-ugor alapnyelvben *ás- vagy *ás- hangalakban honosodhatott meg, és a hozzá közeli hangalakot mutató és hasonló jelentésű *wál— *wol- analógiájára kaphatta a profetikus vv-t, amelyet az osztják megőrzött. Az obi-ugor alapnyelvi és középiráni kapcsolatok, amelyek talán valamikorra a Kr. e. 6. és a Kr. u. 4. évszázad közti időszakra datálhatok (Korenchy 1972: 40), aligha lehettek epizódszerűek, hiszen Korenchy jegyzékében (i. m. 46-84) 44 jövevényszó vagy jövevénygyanús elem található (igaz, ezek egy része, talán hat-tíz, sokkal régebbi, ilyenek pl. a „ma. szarv ’Horn, Gehörn’, szaru ’Нот, Homstoff ~ fi. sarvi ’Horn’”, a „ma. száz ’hundert’ ~ a fi. sata ’id.’” és obi-ugor megfelelőik, hiszen Korenchy minden iráni eredetű obi-ugor szót tárgyalt). A jövevényelemek közt van három obiugor vagy ősvogul kori ige is (vog. P mul'- ’gewinnen’, osztj. DN not-, not— vog. T nät- ’helfen’, osztj. V wer-, Kaz war- ~ vog. T war-, war-, Szo war- ’machen’, 1. Korenchy 1972: 59, 61, 80).

Az obi-ugorban nem ez az egyetlen olyan kopulafunkciójú létige, amely idegen eredetű, vö. vog. T sow- ’lesz, válik vmivé; werden’, amely a zürjénből való, vö. zürj. süni ’erreichen, erlangen, einholen’ (Rédei 1970: 157), pl. TJ náw