Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)

Tanulmányok - Monti László: „Vanni vagy nem vanni" ’to be or not to be’, avagy létige és kopula az uráli nyelvekben („To be or not to be” or the existential verb and the copula in the Uralic languages) 7

Létige és kopula az uráli nyelvekben

15

es viele Tiere. Sie (die Schamanen) hatten viele Rentiere. Unter den mÖAtans gab es viele Schamanen. Nach ihrem Tod kommt ihre Schamanenkunst ihren jüngsten Söhnen und Töchtern zu” (Rédei 1968: 32, 33; én emeltem ki, H. L.).

Rédei leírása szerint Muzi település nyelvjárásában ugyanolyan a létige ragozása, mint a Kaz-ban: „Az ulti ’lenni, élni, lakni’ ige ragozása rendhagyó, mivel múlt idejű töve nem ül-, hanem Й-” (Radanovics [= Rédei] 1961: 26). Mindössze annyi a különbség (a minimális hangtani eltérésen kívül), hogy a du. 2. és 3. szentélyű alakok egybeestek, mindkettőben -tón a személyrag (i. m. 26-27).

Nikolaeva az О ul-, ol- és az u-, o- létige paradigmáját Rédeiéhez (1968: 27) hasonlóan közli (a két nyelvjárási változat adatai közül azokat idézem, amelyek a Karjalainen följegyezte obdorszki nyelvjáráshoz közelebb állónak tűnnek):

jelen idő

múlt idő

Sg-1.

ohm

osom

2.

ohn

oson

3.

ol

OS

du.

1.

оИэтәп

osmon

2.

olhbn

oston

3.

olhrjon

ostpn

pl.

1.

olhw

osow

2.

olhtí

osow{\)

3.

olht

osot (Nikolaeva 1995

Megjegyzések:

(1) kétlem, hogy a sg. 1. ohm és a sg. 2. ohn alakok helyesek, szerintem olhm és olhn alakúnak kell(ene) lenniük,

(2) a pl. 1. szentélyű szuffixumot Nikolaeva fonetikus formában írta: -uw,

(3) a pl. 2. személyű osow (Nikolaevánál: osuw) nyilvánvalóan sajtóhiba osti helyett.

Karjalainen nyelvtani feljegyzéseiben nem szerepel az obdorszki létige (Karjalainen - Vértes 1964: 337-338). Ezen ige használatáról így nyilatkozik Nikolaeva: „Употребление гл. бытия в качестве связки является обязательным в стативных формах, образованных с помощью деепр[ичастия]... В экзистенциальных предложениях и предложениях со значением места употребление связки обязательно только в пр[ошлом] и буд[ущем] временах], в наст[оящем] вр[емени] связка обычно отсутствует:... та wul ’я большой’... та wul osom ’я был большим’... mü tata ’я здесь’... та tata osom ’я был здесь’” (Nikolaeva 1995: 119), úgy tűnik tehát, hogy az os- tövű igealakok múlt idejűként használatosak.

Nekem Steinitznek a DEWOS-ban képviselte nézete tűnik reálisnak, vagyis az, hogy a két obi-ugor igének etimológiailag semmi köze sincs egymáshoz. Az