Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Monti László: „Vanni vagy nem vanni" ’to be or not to be’, avagy létige és kopula az uráli nyelvekben („To be or not to be” or the existential verb and the copula in the Uralic languages) 7
Létige és kopula az uráli nyelvekben 13 S[erk] тэт, us, Kaz wgsam, wqs Prät sg. 1., 3., DN ustam, listán (andere Formen werden nicht gebraucht) ich bin, du bist (Prät utam, után, utót usw.); Patk. listám, üsem Präs., Prät. 1. Si.” (DEWOS 1577-1578: wäl-, 1630-1631: was-). - A déli osztjákban tehát kontaminálódott az ösosztj. *wál— *wol- és a *wás- ~ *wos- folytatója oly módon, hogy az utóbbinak legalább a sg. 1. és 2. személyit alakjaiban megjelent az (*/ >) t jelenidő-jel: ustam, ustan, míg a múlt idejű alakok szabályosak, megfelelnek a várakozásnak. Vő. DN utta ’leben, sein’ jelen idő múlt idő sg. 1. uttam utam 2. uttan után 3. ut utót du. 1. uttэтап utman 2. и ttatan uttan 3. uttayan utyan pl. 1. uttaw utaw 2. uttata utta 3. uttat utat DN usta ’jemand oder etwas sein’ sg. 1. man túl ustam ’ich bin toll’ man tul utam ’ich war toll’ 2. norj tul ostan ’du bist toll’ пдг/ tul után ’du warst toll’ 3. téw tul 'er ist toll’ téw tul utót ’er war toll’ „usw.”? „usw.” (Karjalainen - Vértes 1964: 19-20). A gyérebben adatolt déli osztják nyelvjárásokban nagyjából olyan formák találhatók, mint a DN-ben: C utta ’leben, sein’: uttam, uttan stb., de az usta igének (~ DN ’jemand oder etwas sein’) is van jelen ideje: ustam, ustan, múlt idejű (!) alakjai pedig ilyenek: тэт, тэп (Karjalainen - Vértes 1964: 55), Kr utta ’leben, sein; wohnen’: uttam, uttan (jelen idő) stb., utam, után (múlt idő) stb., de az usta igének (~ DN ’jemand oder etwas sein’) is van jelen ideje: тэт, тэп (Karjalainen - Vértes 1964: 86-87). A létigének ilyen kettős tövűsége az északi nyelvjárásokban sem ismeretlen, talán csak a Ni dialektus kivétel, vő. utta ’leben, sein; wohnen’: praesens uttam (sg. 1.), utal (sg. 3.), praeteritum utam (sg. 1.), utmat (sg. 3.) (Karjalainen - Vértes 1964: 305). A Kálmán Béla följegyezte rövidke szövegben csak egyszer fordul elő ezen ige, mégpedig kopulaként (tehát nem az us- szerepel ekként!), akkor is múlt időben, sg. 3. személyben, és a dialektusra jellemző módon (történetileg
