Nyelvtudományi Közlemények 109. kötet (2013)
Tanulmányok - Monti László: „Vanni vagy nem vanni" ’to be or not to be’, avagy létige és kopula az uráli nyelvekben („To be or not to be” or the existential verb and the copula in the Uralic languages) 7
12 HoNTi László Weltgegend leben eine Frau und ihr Neffe’ (Steinitz 1975: 280), Szin öxsar imi sowar imi ullarjan ’Füchsin und Häsin 1 e b e n’(Steinitz 1975: 80). Az obi-ugor nyelvekben tehát a *wole- folytatóinak van ’leben’ jelentésük is, míg a finnben (vő. NSS 4: 51-59), a mordvinban (vő. MdWb 4: 2448-2449), a cseremiszben (vő. MaNyjSz 4/9: 3241-3247, TschWb 866-869), a votjákban (vő. VotjSz 662, WUoK 320), a zürjénben (vő. WUo 329, SyrjWb 2: 1190— 1193) és a magyarban (vő. ÉrtSz 7: 223-233) nincs, ill. a magyarban legfeljebb kontextuálisan számolhatunk ilyen jelentéssel. 1.1.2. Klemm valószínűleg Munkácsi fent idézett közlései alapján számolhatott azzal, hogy a vogul *ől- ~ *al- és az *äs-, valamint az osztják *wál- ~ *wol- és a *wás— *wos- egy töröl fakadnak: „Azt hiszem, az osztják-vogul igeinévszói állítmányú szerkezetben szereplő [osztj.] ösam, ösan - [vog.] gsém, gsén stb. igealakok eredetileg mozzanatos alakokból fejlődött föltételes alakok voltak, tehát eredetileg modális jelentésük volt...” (Klemm 1923-1927: 391-392). Pápai - Веке igen bizonytalanul számolt a két osztják ige etimológiai kapcsolatával, az o/-, ul- ’van, él; sein, leben’ igénél utalt az ös-, vos- ’van; sein’ igére (Pápai - Веке 1959: 52), de ez utóbbinál nincs ilyen utalás (i. m. 53). Eleinte Steinitz is ezzel számolt, de arra nem adott magyarázatot, hogy mindkét változatnak van múltidő-fukciója is, vö. Ser „ut- ’sein, leben’ hat als Präteritalstamm gewöhnlich u-, z. B. usam, us ’ich, er war’; aber auch utas ’er war’” (Steinitz 1950: 68). Az osztják nyelvjárások egy részében - leginkább a déliek és részben az északiak kivételével — a *wál— *wol- ige képviselőinek teljes paradigmájuk van. A *wás- ~ *wos- pedig kopulaként funkcionál, a nyelvjárások egy részében nincs időbeli vonatkozása, rendszerint csak 1. és 2. személyben használatos, elvétve előfordul azonban 3. személyben is. Steinitz osztják szótára teljesen külön tárgyalja az osztják (*wál— *wol- >) wäl- ’leben, sein’ (DEWOS 1577-1580) és а (*wäs— *wos- >) was- ’jmd od. etwas sein’ (DEWOS 1630-1631) igéket, nem is említi, hogy közük lehetne egymáshoz, de mindegyiknél megemlíti a vog. megfelelőt: TJ äl- stb. (DEWOS 1580), TJ äs- stb. (DEWOS 1631)... Klemm szerint az s elemű igék л-ét többen (Budenz 1884-1894: 356, Setälä 1887/1981: 170-171, Szabó 1904: 219, Schütz 1910-1911: 17, Munkácsi 1894: 42) — tévesen - igeképzőnek minősítették, amely elem Klemm szerint igenévképző, amelyben egyrészt időjelet, másrészt „föltételes jelentésű” képzőt lát (Klemm 1923-1927: 391). Azonban Klemm felfogása is téves, az s ugyanis valójában az igető integráns része. A DEWOS így szemlélteti vázlatosan a déli osztják nyelvjárásokbeli helyzetet: „KoP usam ’ich bin’, Kr. usam, man (andere Formen werden nicht gebraucht) ich bin, du bist; (Prät. utam, után, utót usw. s. hier 1577 a wäl-).
