Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Keresztes László: Bevezetés a mordvin nyelvészetbe (Introduction to Mordvin linguistics) (Janurik Boglárka) 504
506 Szemle, ismertetések építéséről is olvashatunk. Az erza hangsúlyról szólva a szerző azt az általánosan elfogadott elméletet ismerteti, miszerint az erzában a „szó bármely szótagja hangsúlyozható” (23. oldal). Nem hivatkozik az újabb kutatásokra, nem értékeli az erza prozódiával kapcsolatos újabb eredményeket, vő. például Lehiste, Ilse - Aasmäe, Niina - Meister, Einar - Pajusalu, Karl - Teras, Pire - Viitso, Tiit-Rein (2003), Erzya Prosody. MSFOu 245. A szerző sajátos rövidítéseket, kódrendszert használ egyes igei formák jelölésére (a kétjegyű kódokban az első elem az alany személyére, a második a tárgy személyére utal; például a 33 az ’ő őt’ típusú igealakokat jellemzi: látja, olvassa). Szándéka szerint az egyszerűsített formákkal a megértést szeretné megkönynyíteni, az olvasónak azonban így egy külön jelölési rendszert kell megtanulnia. Meglátásom szerint sokkal egyszerűbb lenne, ha a nyelvészeti szakirodalomban nemzetközileg is elfogadott lipcsei glosszázási szabályokat alkalmazná a szerző. 3. Hangtörténet: a hangrendszer változásai című fejezetben Keresztes a hangtörténeti változásokat tekinti át, a szórekonstrukciókban Erkki Itkonen hipotézisét követi. Az ómordvin kori magánhangzó- és mássalhangzó-rendszert rekonstruálja, majd ezen rendszerek változásait mutatja be. Az egyes hangváltozások illusztrálására idézett példák átláthatóbbak lennének, ha az egyes példák külön sorokban szerepelnének. A hangváltozások ábrái viszont jó szemléltető megoldásnak bizonyulnak, áttekinthetővé teszik a változásokat, amelyeket a szerző részletes leírásokkal egészít ki. (A 60. oldalon található, a mássalhangzó-rendszer változásait bemutató ábra azonban nem egyértelmű, érdemes lett volna néhány soros magyarázatban megadni, mit jelöl a szerző négyzetrácsos és mit fekete vonalakkal.) A hangtörténeti vizsgálódások eredményeképpen a szerző megállapítja, hogy a fínn-volgai alapnyelv világosan rekonstruálható, déli csoportját a balti-finn nyelvek és mordvin alkották, míg az északit a számi és a mari, a nyugati régiót a fokváltakozás, a keletit viszont a szó belseji zöngés mássalhangzók megléte jellemezte. 4. Alaktan: a morfémák kapcsolódása és története című fejezetben morfológiai kérdéseket (névszóragozás, igeragozás és igenevek) tekint át a szerző, mind leíró, mind történeti szempontból. A fejezetben a főnévragozási típusok (határozatlan, határozott és birtokos ragozás) táblázatba rendezve, az erzában és a moksában jellemző szuffixumokkal együtt szerepelnek. Az alaktani áttekintésben a történeti részt Keresztes beleépíti a leíró részbe, a főnévragozás és az igeragozás esetében is közvetlenül a leíró rész után következik a diakrón áttekintés, kiegészítve az adott morfémának a többi finnugor nyelvben megtalálható párhuzamaival.
