Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)

Szemle, ismertetések - Winkler, Eberhard: Udmurtische Grammatik (Tánczos Orsolya) 495

Szemle, ismertetések

497

A bevezető fejezet az udmurt nyelv kutatóinak bemutatásával végződik. Természetesen nem várható el, hogy egy nyelv grammatikájának bemutatásával foglalkozó monográfia teljességében foglalkozzon az adott nyelv tudománytörténetével, de az érdeklődők számára talán hasznos lett volna, ha Winkler nem a 80-es években megjelenő udmurt vonatkozású müvekkel zárja le ezt a rövid áttekintő alfejezetet, hanem kitér néhány jelenkori kutatóra is (például Valentin Kelmakov, Natalja Kondratjeva, Svetlana Edygarova, hogy csak az anyanyelvi kutatókat említsem).14

3.1. Az udmurt nyelv érdemi tárgyalása a hangtani fejezettel kezdődik (1. Phonologie). A fejezet elég szegényesnek tekinthető, figyelembe véve, hogy az udmurt fonológiai irodalom mennyire gazdag. Winkler csak a legfontosabb információkra szorítkozik, bemutatja, hogy az udmurt nyelvben hét magánhangzó és 26 mássalhangzó van. A két csoportot bemutató alfejezetekben helyet kapnak a kiejtési variációk és a hosszúság kérdése. Az udmurtra a mennyiségi korreláció nem jellemző, sem magánhangzók, sem a mássalhangzók esetében.

A 2001-es verzióhoz képest külön fejezetet szentel a szerző a morfofonológiának (2. Morphonologie). A tőváltozatok bemutatása mellett ebben a rövid fejezetben kapnak helyet a tövek és szuffixumok kapcsolódásának szabályai is.

3.2. A könyv legterjedelmesebb és legtartalmasabb része a nyelv morfológiai szintjét bemutató fejezet (3. Morphologie und Morphosytax). Ahogy a cím is mutatja, a fejezet túlmegy azon, hogy csak önálló szegmentumokként írja le az egyes szuffixumokat, sok esetben már a szintaxis kérdésköréhez tartozó jelenségeket is megemlít a szuffixumok funkciójának bemutatásánál. Kiváló példa erre az udmurt PX3SG -(j)ez végződés sokrétű használatának bemutatása, ami elképzelhetetlen az udmurt nyelv információ-szerkezetének, vagy hagyományosabb nevén téma-réma felosztásának megemlítése nélkül, de erre még a későbbiekben visszatérek.15

legvégén egy D. (= Dialekte) rövidítés vezet be. Osztom a szerző véleményét, hogy az irodalmi nyelvre jellemző grammatika mellett fontos, hogy képet kapjunk a nyelvjárási változatokról is, ha egy nyelvet szeretnénk megismerni, de jelen esetben kicsit ad hoc-nak érzem a nyelvjárási változatok tárgyalását, amik hol megjelennek, hol nem.

14 A fent említett kutatók megemlítése már csak azért is indokolt lett volna, mert Winkler monográfiája nagyban támaszkodik az ő munkáira.

15 Az ismertetésben Winkler (2011) rövidítéseit alkalmazom, a példák minden esetben tőle származnak így azokat a német jelentéssel adom meg. A felhasznált rövidítések jegyzéke: PX = Possessivsuffix, SG = Singular, REFL = Reflexiv, FREQ = Frequentativ, PRS = Präsens, PL = Plural, gen = Genitive, ILL = Illativ, TERM = Termitativ, AKK = Akkusativ, ABL = Ablativ, cx = Kasussuffix