Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)

Tanulmányok - Honti László: Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásban (Phonological and semantic correspondences in Uralic etymological research) 43

Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásokban 47

hez, hogy olyanféle laterális spiráns volt az előzmény, mint amilyen az osztják л (= Genetz d, l). A *ő helyett *a-í, a *ö helyett pedig *Á-X feltéve hasonló fejleményekkel számolhatunk a legtöbb uráli nyelvben, mint amilyeneket az ősosztj. *л esetében látunk (*л > Sur. Kaz. л, Wj. Вег. О /, Sal. Irt. Ni. Ser. t, Vj.j- ~ 0-, részletesebben 1. Honti 1980: 22, 24). A permi nyelvekben ezek egybeestek a megfelelő zöngés laterálisokkal. Az ugor nyelvek esetében ennek a (részleges) egybeesésnek külön nyelvi eseménynek kellett lennie, az osztják képviseletek ui. ezt sugallják, hiszen e mássalhangzók képviseletei külön nyelvi fejlemények, pl. osztj. V jóm ’Ahlkirsche’ ~ vog. T lem, fi. tuomi < U *лете (*őeme UEW 1: 65), osztj. V söj ’Kohle’ ~ vog. T siifí, fi. sysi < U *si/e (*siőe UEW 1: 477). Tehát

(a) U/FU *íx *s > Ug. *tl > > obi-ugor > ősosztj. *л, ősvog. *t,

(b) U/FU/Ug *л > > obi-ugor *л > > ősosztj. *л (> osztj. VVj Вег О Sur Kaz -л-, Irt Ni Sur V Вег О Sur Kaz л-, Irt Ni Sur /-, Vj j-, 0-) ~ ősvog. */,

(c) U/FU */> Ug */> obi-ugor *л> ősosztj. *j ~ ősvog. */’. А *л'а finn-volgaiban depalatalizálódott.

A volgai nyelvekben a szókezdő *л az */-lel, szó belsejében a */-vel esett egybe, míg a fmnségiben a depalatalizáció következtében mindig a */-vel. A depalatalizációt követően a lappban a szókezdő *л *t-vé lett, szó belseji helyzetben viszont a képzéskor keletkező rés a laterálistól az interdentális területre tolódott el: *л > ó. A szamojédban *л > *r, *л> *j változás ment végbe (vö. Sammallahti 1988: 485).

A szókezdő *л-ге (ez tehát azonos a hagyományos *ó-val!) csak egy példa van: *лӓррз ’Milz’, 1. *1ӓррз (*дӓррз) vagy *1еррз (*деррз) ’Milz’ FU, ?U > ?lp. N dad ve -dv-, daw'de ’milt’, L tab'té ’Milz’, cser. 1ерә, votj. lup, zürj. lop, ?osztj. лерәШе, ma. lép, ?jur. rapsä, ларш (így UEW 1: 242). Az UEW szerint a lapp szó csak akkor vonható ide, ha az alapnyelvben szókezdő *<5 volt, bár ez volna az egyetlen adat erre, és „wenn das ő (< *öä) der anzunehmenden urlapp. Lautverbindung *bd (< *ррздӓ) ein Ableitungssuffix ist”. Igaz, hogy csak ebben az egy szóban számolhatunk ezen alapnyelvi szókezdő mássalhangzóval, de bizony könnyen meglehet, hogy több is volt.2 Könnyen lehet, hogy a lapp szó mai

2 Ehhez vö. „Jos sgr. kantakielessä on ollut sananalkuinen voidaan siinä olettaa esiintyneen myös sananalkuisen *ó:n, sillä liudentunut konsonantti on aina tuntomerkkinen (marked) liudentumattomaan verrattuna ja edellyttää näin ollen tuntomerkittömän (unmarked) liudentumattoman konsonantin olemassaoloa. On mahdollista, että sgr. *<5-alkuiset sanat ovat kadonneet, sillä niitä ei alkuaankaan ole voinut olla kovin paljoa, koska sekä liudentumattoman että liudentuneen dentaalispirantin frekvenssi on ollut hyvin pieni” [„Ha a finnugor alapnyelvben volt szókezdő *ó, feltehetőleg volt benne szókez