Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Tanulmányok - Honti László: Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásban (Phonological and semantic correspondences in Uralic etymological research) 43
48 HoNTi László alakja valóban egy hajdani képző emlékét őrzi, aminek a többi nyelvben semmi nyoma sincs, ezért a Sammallahti (1988: 492) rekonstruálta *däpdä [= *дӓрӧа\ alak aligha helyes, hiszen a szó belseji *pd [= *pö] mássalhangzó-kapcsolatból a lapp kivételével nem értelmezhetők a mai képviseletek (ehhez még vő. Korhonen 1981: 129). Merlingen úgy véli, hogy az archaikus, régies nyelvek többféle laterális fonémával is rendelkezhettek, továbbá az alapnyelvek régiesebbek („altertümlicher”) voltak mai képviselőiknél (vő. Merlingen 1984, Korhonen 1990), bár ez utóbbi megjegyzéssel nem tudok mit kezdeni. Merlingen (i. m. 334-335) úgy gondolja, hogy az uráli alapnyelvben is kellett i vagy ti-féle fonémáknak lenniük, és ez összhangban van most előadott feltevésemmel. А *л és a */ leggyakoribb folytatói: U/FU > finn lapp md. cser. votj. zürj. osztják vog. ma. jurák szelk. *лd — / / / *л > л, /, t, i, 0-/ *1>г,л*-лt dd d c / / *л > л, l, t / / J t 0 0 0 0 t ( t r r z *лt d l 1 1' 1’ J /’ — j t’ h c *-лt dd l d r /’ i /' w i dt i c (ehhez még vő. Lakó 1968: 51, 68-70, Korhonen 1981: 129, 160). 1.2. Arról is szólnom kell, hogy az osztják л és л mássalhangzókkal kapcsolatos korábbi álláspontomat némileg módosítanom kell. Ezt az ezen mássalhangzókkal kapcsolatos, a Verte által közölt eszközfonetikai eredményekre támaszkodva teszem meg, amelyek értelmezésében fonetikus kolléganőm, Kassai Ilona nyújtott készségesen nélkülözhetetlen segítséget. Ezen a helyen is köszönetemet fejezem ki neki! dő *ő is, mivel a palatalizált mássalhangzó jelölt (marked) a nem palatalizálttal összevetve, és így feltételezi a jelöletlen (unmarked) mássalhangzó meglétét. Lehetséges, hogy a szókezdő *<5-t tartalmazó szavak kivesztek, mivel eleinte sem volt belőlük sok, mind a palatalizált, mind a nem palatalizált interdentális spiráns igen kis frekvenciájú lehetett”] (Korhonen 1981: 129).
