Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)

Tanulmányok - Honti László: Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásban (Phonological and semantic correspondences in Uralic etymological research) 43

46

HoNTi László

zöngétlenülés az (egyik) lényeges vonása. Ez a javaslat sem vezet sehová sem:

(a) tetszés szerinti, tehát teljesen önkényes asszociatív hangváltozásokat minősített lehetségesnek (szinte bármely két mássalhangzó között vannak egyező és különböző jegyek, amelyek alapján disszimilációt és/vagy asszimilációt várhatnánk), (b) ha az / zöngétlenedik, az inkább L-1 eredményezne mint t-1, (c) ha tényleg lett volna ilyen tendencia a finn-volgai alapnyelvben, akkor talán várható lenne, hogy e folyamat az egyes nyelvek (cseremisz, mordvin, lapp, fínnségi) önállósulása után is folytatódott volna, aminek azonban nem találjuk nyomát, (d) e furcsa változás meglehetősen kevés szóra terjedt ki, noha viszonylag sok olyant ismerünk, amelyekben érvényesülhetett volna a Kazancev által előadott változás (pl. fi. sula ’geschmolzen’, silmä ’Auge’). Kazancev ötletét ugyanúgy minősíthetem, mint Décsyét.

Décsynek a *ő-vel és *ő-vel kapcsolatos elméleti alapokon nyugvó ellenvetését azonban jogosultnak látom, és mások is osztozni látszanak az ő kétségeiben: „SynchronicaIly the status of the »spirants« *<5 and *ő appears to be problematic. These phonemes may have originally been related to either the dental stop or the liquids”, hangoztatja Janhunen (1982: 24). Másutt ezen rekonstruktumokat * élként és *<7-ként adta meg (e jelölésmóddal kapcsolatban jóval korábbról 1. E. Itkonen 1956a: 70), de ez nála inkább csak technikai eljárás, mert idézőjelben mint „Dentalspiranten” szerepel nála (Janhunen 1981: 32), ami nem kevésbé zavaró, lévén hibridmegoldás.

Sammallahti eleinte minden fenntartás nélkül *0 és *<5 hangokat rekonstruált (Sammallahti 1979: 24), később átvette Janhunen jelölesmódját, ám ő is megjegyezte: „The phonemes /d/ and /d'/ were probably spirants” (Sammallahti 1988: 482).

Hajdú is fenntartásának adott hangot e mássalhangzók alapnyelvi meglétét illetően, ezeket és a у-t már csak zárójelben adta meg alapnyelvi fonématáblázatában, mivel többen is kétségbe vonták ezek rekonstruálásának jogosultságát (Hajdú 1987: 184), de nem tett javaslatot az így keletkezett probléma megoldására, sőt alapnyelvi lexémák rekonstruálásakor ő is a hagyományos és most már általa is kifogásolt szimbólumokkal jelölte a kérdéses hangokat, pl. U *si6e-me ’Herz’ (i. m. 187; = *side-me\).

Décsyvel vitázva Itkonen rámutatott, hogy a kérdéses etimológiák tagjainak hangmegfelelései csak *<5 és *<5 feltevésével magyarázhatók (E. Itkonen 1969: 110-111, még vö. Uő 1956b: 618-619). Legújabban Korhonen érvelt a *ő és *<5 rekonstruktumok megtartása mellett, mondván, hogy pusztán erős jelöltségük (Merkmalhaftigkeit) miatt nem szükségszerűen kell őket törölni az alapnyelvi rendszerből (Korhonen 1990: 170-171).

1.1. A következőkben olyan javaslattal állok elő, amely reményeim szerint közelebb segít a megoldáshoz. Úgy vélem, visszanyúlhatunk Genetz ama ötleté