Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Tanulmányok - Honti László: Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásban (Phonological and semantic correspondences in Uralic etymological research) 43
Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásokban 45 Décsy pedig már egyenesen úgy vélekedett, hogy a Setálá-féle rekonstrumoknak nincs helyük az alapnyelvi fonémarendszerben. Különösen a *ö-t tekintette képtelenségnek, önkényesnek, mivel Setälä az állítólagos *ö leánynyelvi folytatóinak minden lényeges jegyét egy szimbólumban akarta összefoglalni („Verlegenheitslösung von Setälä”, így Décsy 1969a: 64). A ő-féle hangok rekonstruálásával kapcsolatos ellenvetése elméleti jellegű: „Das <3 ist ein merkmalhaftiger Konsonant, es ist die stimmhafte Entsprechung zum Ű. Nach dem Prinzip... kann kein merkmalhaftiges Phonem ohne seinen merkmallosen Gegensatz in einem System vorhanden sein... Das gleiche gilt, nur in verstärktem Maße, auch für das ö, das zweifache Merkmalhaftigkeit aufweist: es ist nicht nur stimmhaft, sondern auch palatal” (Décsy 1969b: 201). (Talán Steinitz expressis verbis ki nem mondott fenntartásai is ilyen természetűek lehettek.) A *ő és a *ő törlésével egyidejűleg Décsy megoldást is kínált a ma. velő ~ fi. ydin, ma. hagy~ fi. katoa- stb. hangmegfeleléseinek magyarázatára: szerinte az ilyen ősi szavakban az alapnyelvben t ~ l, t ~ /’váltakozás volt (Décsy 1969a: 64-66). Ezzel - legalábbis Décsy felfogásában - megszületett a kifogástalan megoldás, amely további etimológiai összefüggések feltárását is lehetővé teszi: „Durch die Annahme eines д oder <5 wird hier nichts erklärt, durch den Wechsel t ~ l oder t ~ I’ bleibt dagegen keine Frage ungelöst. Bei einer Ausnahme [= Annahme?, L. H.] des Wechsels t~l (und des vokalharmonischen Parallelismus) können z. B. auch ung. tüze- ’Feuer’ (< *tita) und fi. tuli ’ds.’ (< tulä) miteinander etymologisch verknüpft werden” (Décsy 1969a: 65-66). Egy *t ~ *1 és *t ~ */’váltakozás hajdani léte azt jelenthetné, hogy pl. U/FU kori szavainkban tetszőlegesen lehetne fi. t ~ ma. / és fi. / ~ ma. t megfelelés. A t ~ í különösen furcsa lenne! Décsy ezen nézete tehát legfeljebb a science fiction kategóriájába sorolható... Rédei sem látja megnyugtató megoldásnak ezek feltevését: „A *ő és a *Ö az alapnyelv legvitatottabb mássalhangzói közé tartozik... Többek szerint közelebbről meg nem határozható mássalhangzók szimbólumainak tekintendők, semmint valaha létezett hangoknak” (Rédei 1976: 259). Rédei azonban nem mondja meg, kik azok, akik csak jobb híján alkalmazzák e betűjeleket, valamint az ő irányításával készült Uralisches Etymologisches Wörterbuch is a kifogásolt szimbólumokat tartalmazza mindazon etimológiák rekonstruált alapnyelvi alakjában, amelyekben Genetztől és Setälätöl kezdődően feltették ezeket. Décsy ötletét Kazancev (1990) úgy módosította, hogy a — valójában indokolatlan és indokolhatatlan - váltakozás helyett */ és */’ alapnyelvi elemeket posztulált, a t (d és ő) képviseleteket pedig a szón belüli asszimilációval és disszimilációval magyarázta. így pl. a ’Herz’ szót *s.l.m hangalakúnak rekonstruálja (vö. *siőa(-m3), UEW 1: 477), amelyből a finn-volgai nyelvekben *s. t.m hangsorú szó keletkezett. Kazancev szerint az l > t egyrészt asszimiláció, mert az *s is zöngétlen és a t is, másrészt pedig disszimiláció, lévén mind az /, mind az m szonor, míg a t nem az (Kazancev 1990: 184). Az általa feltett változásnak mindig
