Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Róna-Tas András - Berta Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian (Agyagási Klára - Csúcs Sándor) 443
452 Szemle, ismertetések nagy alakjainak (Munkácsi Bernét, Budenz József, Gombocz Zoltán, Horger Antal, Melich János, Pais Dezső, Bárczi Géza, Kálmán Béla, Benkő Loránd stb.) tudományos vélekedése egyes szótörténeti kérdésekről. Az idézett kritikák és a javasolt megoldások láncolata szemlélteti a magyar történeti lexikológa módszereinek folyamatos csiszolódását, és az angolul interpretált érvelések a nem magyar anyanyelvű kutatók számára is követhetővé teszik a török szavaknak a kölcsönzés utáni, a magyar oldalon végbement történeti változásait. Az idézett irodalom itt is teljes körű. Végül az etimológiai szócikkek záró egysége egy bibliográfiai hivatkozási jegyzék, ami abban különbözik a kommentároktól, hogy olyan tételeket is tartalmaz, amelyek a kommentár-blokkokban nem kerültek ugyan említésre, de a tárgyalt szavak történetének valamilyen aspektusával foglalkoznak és mértékadó kiadványokban láttak napvilágot. Nem mellékesen jegyzendő meg, hogy a török és a magyar etimológiai kommentárblokkokban, valamint a záró hivatkozási jegyzékben megidézett irodalom a monográfia bibliográfiájában 88 oldalra rúg és 1705 tételt számlál. A most bemutatott részletességgel összeállított szócikkek alapozzák meg a nyugati ótörök nyelvváltozat fonológiai rendszerének és a szóképzésben résztvevő morfológiai eszközkészletének a történeti leírását. A szerző - ebben a részben már egyedül Róna-Tas András - a nyugati ótörök nyelvváltozat mássalhangzó-fonémakészleteként az alábbi fonémákat határozza meg: p tkbdgntjnmcjszshxyvylr. Ez látszólag ótörök kori szinkron rendszer, valójában viszont tartalmazza azokat a hangtörténeti változásokat, amelyek a tárgyalt szavakban a korai ótörök korszaktól (kb. Kr. u. 3. sz.) a tatárjárásig tartó időintervallummal bezárólag játszódtak le a kelet-európai térségben az ótörök korban jelen lévő nyelvváltozatokban. Ez a mássalhangzófonéma-állomány ugyanis egyaránt magába foglalja a korai ótörök mássalhangzórendszer (keleti ótörök — továbbiakban k.ótör. - egykorú párhuzamok segítségével rekonstruált) primer fonémakészletét, mint a primer fonémákból kiinduló hangváltozások vagy hangváltozási láncfolyamatok 13. században dokumentálható végeredményét, méghozzá úgy, hogy az egyes közbülső fázisok fonológiai különbségeit legtöbbször szintén a tárgyalt magyar recipiens formák alapján mutatja be. A fonológiai elemzés a hangok ötféle fonetikai helyzetére (szókezdő, intervokalikus, mássalhangzó előtti, mássalhangzó utáni és szóvégi) terjed ki. Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy a nyugati ótörök (továbbiakban ny.ótör.) rekonstruált fonémarendszer szerkezetileg három alcsoportból épül fel. Az első alcsoportba tartoznak azok a mássalhangzók, amelyek primer őstörök fonémák megőrződései /p/: (-p-,-p), /t/: (t-, -t-, -tC-, -Ct-, -t), /к/: (k-, -k-, -kC-, -Ck-, -к), /т|/: {-rj-, -tj), /s/: s-, -s-, -sC-, -Cs-, -s). A második alcsoportban vannak képviselve azok a mássalhangzók, amelyek egyszerre lehetnek primer és szekunder elemek is, mert bizonyos hangtani helyzetben az őstörök fonémák változatlan megőrződései, más
