Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)

Szemle, ismertetések - Róna-Tas András - Berta Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian (Agyagási Klára - Csúcs Sándor) 443

Szemle, ismertetések

453

helyzetekben azonban valamely hangváltozás eredményeképp másodlagosan létrejött ótörök kori képződmények. Ebbe a csoportba sorolhatóak а /Ь/: (b-, de -p- > -b-), /d/: (-d-, -dC-, de t- > d-, -nt- > -nd-,y- > J(i)- > d(i)-,J- > d-\ lg/: (-gC-, -Cg-, de k- > g-, -rk- > -rg-, -k > -g), /n/: (-/?-, -n, de -q- > -n-), Imi: (-m-, -m, de -q- > -m-, -n > -m), lel: (c-, -c-, -cC-, -Cc-, de -s- > -le- > -c-,J- > с-), Ы: (-z-, -z, de -d- > -z-); /у/: (-y-, -у, de i- > yi-, qä- > qia- > '/ja- > ya-, cp- > yü- >yi-), IV: (-/-, -l, de -s- > -Ic- > -s > -Ic > -t), /r/: (-r-, -r, de -z- > -r-, -z > -r). Végül а harmadik csoportot képezik azok a mássalhangzók, amelyek csak a nyugati ótörökben jelentek meg, és kizárólagosan másodlagos hangváltozások eredményei. Ide tartozik a /}/: (J- < y-), az Isi: (í- < sia- < sä-, s- < si/si-, -s- < -si-/-si-), a /%/: (/- < q-), а /у/: (-у- < -g-, -у < -g-, -у <-g < -к, -у < -q), valamint a /v/: (v- < ö-, Ü-; -vC- < -bC-). A rekonstruált nyugati ótörök mássalhangzó-fonéma állomány tagja az n és a h, azonban e hangok a magyar nyelv nyugati ótörök jövevényszavainak donor formáiban nincsenek meggyőzően képviselve, de a csuvas szókészlet ill. a keleti szláv török jövevényszavai megalapozzák felvételüket a nyugati ótörök hangkészletbe.

A monográfia mássalhangzókat tárgyaló török fonológiai fejezete, amint azt látjuk, az egyes rekonstruált nyugati ótörök fonémák alatt mutatja be az őstörökből megőrzött és a különböző változások révén ugyanolyan eredményhez vezető fonémákat. Minthogy a változások több esetben lépcsőzetesek és időben jelentősen elhúzódok (amit a magyar recipiens alakok változásával esetenként jól lehet követni), Róna-Tas a nyugati ótörök nyelvváltozat fonológiai változásainak leírása során a változások relatív időrendjének a megragadására helyezi a hangsúlyt. A nyugati ótörök nyelvváltozat történetében három alkorszakot különít el. A mássalhangzó-fonémák közül a nyugati ótörök szókezdő affrikátáknak és a szóvégi gutturálisoknak a három lépcsős változása az a terület, ahol a monográfia török fonológiai eredményei meghaladják a korábbi kutatásokat, ezért ezek részletesebb bemutatást érdemelnek. Itt utalnunk kell arra a tényre, hogy ez az a monográfia, amelyben először áll rendelkezésre a magyar nyelv történetének fonológiai rekonstrukciója az ősugor kortól a kései ősmagyarral bezárólag, ami lehetővé teszi a két különböző eredetű rendszer változási mechanizmusai kölcsönhatásának tudományos igényű történeti vizsgálatát.

Az ótörök-ősmagyar nyelvi kapcsolatok kezdetén (ny.ótör. 1) a nyugati ótörök nyelvváltozatban két affrikáta létezett: az őstörök *y-ből fejlődött /-, és az őstörökből változatlan formában megőrzött c- A legkorábbi korszakban (ny.ótör. 1) az ótörökj-t a korai ősmagyar (őm.l)/-ként vette át, mert átvételekor a magyar mássalhangzó-készletben már jelen volt a j hang, mint az ősugor -nchangkapcsolat korai ősmagyar kori fejleményéből egyszerűsödött {-né- > -nj- > -/-) zöngés affrikáta. (A korai ősmagyar j- a későbbiekben aztán d’-vé, ill. d-vé változott, pl. ny.ótör. 1 *jas ’mourning’ —> k.őm. jas > fás > gyász; ny.ótör. 1 jásnay ’pig’ —> k.őm. jisnay » disznó.) A ny.ótör. 1 periódusban létező c-t a kései ős