Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Tanulmányok - Honti László: Hangtani és szemantikai megfelelés az uralisztikai etimológiai kutatásban (Phonological and semantic correspondences in Uralic etymological research) 43
44 HoNTi László másrészt némely sajtóhibák javításra szorultak, harmadrészt pedig azért, mert kevésbé hozzáférhető munkákban (jórészt emlékkönyvekben) jelentek meg, negyedrészt a folyóirat ugyanezen számában lévő, „Adalék az U/FU/Ug alapnyelvi *зтз és *С(з)тз szekvenciáknak és magyar képviseleteiknek viszonyához” című dolgozatom következtetéseiben hivatkozom e tanulmányom eredményeire. A ma. velő ’Mark’ ~ osztj. wehm ~ zürj. vem ~ lp. ádá ~ fi. ydin (ytime-) és a ma. hagy- ’lassen’ ~ osztj. káj- ~ zürj. kol’- ~ lp. guodde— fi. katoa- stb., etimológiailag egymással kétségtelenül összetartozó szavakban szó belseji ugor-permi l ~ (lapp nélküli) finn-volgai t, lapp ő, ill. ugor-permi */’ (> /', továbbá egyebek közt ma. gy, osztj. j, permi j, 0) ~ (lapp nélküli) finn-volgai /, lapp ö hangmegfelelést találunk. Az ilyen mássalhangzó-megfelelések finnugor alapnyelvi előzményéül Genetz egy d (ő)-féle hangot tett fel: „... on oletettava suom.-ugrilaiselle alkukielelle omituinen, suomen d:n sekä /:n ja r:n kaltainen soinnillinen konsonantti... puheena oleva äänne ei ollut varsinainen dentaali, vaan alveolaarinen, joko spirantti niinkuin suomen länsimurteissa tänäkin päivänä, tai mahdollisesti bilateraalinen eksplosiva, sentapainen kuin ostjakin Surgutin murteen d, pohjoismurt. 7”1 (Genetz 1896: 11). E tanulmánnyal egyidejűleg íródott és jelent meg Setälä hasonló témájú cikke, amelyben eredményei rokonságot mutatnak Genetznek a fenti típusú etimológiák szó belseji mássalhangzó-megfeleléseinek előzményeit illetően előadott magyarázatával: „... bizonyára spiránsok voltak. Spirans, zöngés d (ő) ma is van a finnmarki lappban... Zöngés dentalis spiráns, tehát valami ó-féle hang...” (Setälä 1896: 417). Genetztől eltérően Setälä annak is tulajdonított jelentőséget, hogy a tárgyalt szavak egy részében bizonyos nyelvekben (az ugorban és a permiben) jelentkező mássalhangzó palatalizált, és ő ezt a kettősséget visszavetítette az alapnyelvre, vagyis a *<3 mellett *<5-t is rekonstruált (i. m. 418-419). Hosszú ideig nem bolygatták a kutatók e problémát, elfogadták Setälä álláspontját. Jóval később Steinitz mutatkozott szkeptikusnak, s ettől kezdve e két mássalhangzó az uráli/finnugor alapnyelv vitatott elemének tekinthető. Steinitz megjegyezte, hogy egyrészt a ő fonémaként nem ismert a mai finnugor nyelvekben, másrészt a *ö és a *ö posztulálása a volgai nyelvek szempontjából problematikus (de erre bővebben nem tért ki), majd hozzáfűzte: „Eigenartig erscheint auch die Stellung derartiger Spiranten im fiugr. Konsonantensystem” (Steinitz 1952: 37). 1 „... a finnugor alapnyelvre egy sajátos, a finn d-re, az /-re és az r-re emlékeztető zöngés mássalhangzó teendő föl... e hang nem volt tulajdonképpeni dentális, hanem alveoláris volt, amilyen vagy a mai nyugati finn nyelvjárások réshangja, vagy esetleg olyan bilaterális zárhang volt, amilyenek az osztják nyelv surguti nyelvjárásának a d, északi nyelvjárásának a / hangja.”
