Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Róna-Tas András - Berta Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian (Agyagási Klára - Csúcs Sándor) 443
448 Szemle, ismertetések viszonya.2 A rekonstrukciónak köszönhetően kirajzolódnak azok az erős és gyenge változási tendenciák, amelyek az ugor egység felbomlása után az ősmagyar nyelvben hatottak, és amelyekbe a kölcsönzés után a török jövevényszavak beilleszkedtek. A fejet végül a török blokk zárja. Ennek első eleme a nyugati ótörök rekonstruált donornyelvi hangalak (rekonstruált jelentés csak akkor áll mellette, ha az eltér a keleti ótörök megfelelő jelentésétől). Amennyiben a donornyelvi alak korábbi előzmény fejleménye (hangváltozáson vagy szóképzésen esett át), úgy a változás ótörök korszakon belül megragadható menete is megjelenik e részben. Ugyancsak e szerkezeti részhez vannak hozzárendelve esetenként mindazok a magyar képzett szavak, amelyek képzése végső fokon a rekonstruált nyugati ótörök alakra megy vissza — itt következetesen bemutatásra kerül a magyar alakok morfológiai tagolása és a képzett alakok jelentése is. A donornyelvi nyugati ótörök rekonstruktum mellett végül a keleti ótörök nyelvváltozatból származó, tehát más nyelvváltozat forrásaiból kimutatható, de megközelítőleg a nyugati ótörökkel egykorú valós nyelvi adat áll referenciaként. Ha a keleti ótörök alak képzett szó, akkor a referencia-alak ótörök morfológiai tagolása is helyet kap ebben az egységben. Azokban az esetekben, amikor az ótörök szó maga is jövevényszó más nyelvből, a fej török blokkjának utolsó egysége a török szó további származására rámutató etimológiai hivatkozás. A fej török blokkja akkor különbözik a fentebb leírtaktól, ha a magyar szó kun eredet feltevésére ad okot. Ilyenkor a donornyelvi alak nem nyugati ótörökként, hanem kunként van aposztrofálva. Az etimológiai szócikk második szerkezeti része a török etimológia minősítése. Ha a nyugati ótörök származtatás vitán felüli, akkor az etimológiát nem követi kommentár. Egyéb esetekben a következő ötféle megjegyzés valamelyike áll ezen a helyen: „a szó kun eredetű”; „valószínűen török eredetű”, „török eredete vitatott”, „török eredetű, de nyugati ótörök származtatása bizonytalan”, „török eredetű, de morfológiai szerkezete vitatott”. A kutatás kezdetén a szerzők 561 címszót választottak ki adatgyűjtés céljára. A végeredmény tanúsága szerint ebből 70 elutasított etimológia született, további 72 korábban önálló címszó más címszavak alá lett besorolva, minthogy kiderült származék-jellegük. 419 olyan címszó maradt, melyek török etimonnal voltak kapcsolatba hozhatók, de ezek közül 35 kun eredetűnek minősült, mely csoportról történeti okokból már a kutatás elején egyértelmű volt, hogy kölcsönzésük feltételei a török—magyar érintkezéseknek csak az utolsó kronológiai szakaszában teljesülhettek, amikorra a nyugati ótörökön belül e donornyelvi változat 2 Az ősmagyar fonológiai rendszer megbízható rekonstrukciójának a hiánya volt az az akadály, ami miatt sem a TESz, sem Ligeti (1986) nem tudta hitelesen megjeleníteni a recipiens nyelvi alakokat.
